A nő, aki mellett a hatalmas császár is csak egy esendő férfi volt: ő volt Napóleon legnagyobb szerelme


A francia elit Jozefinát már azelőtt ismerte, hogy Napóleonnal közelebbi viszonyba került volna. Napóleon szerelme korábban már volt házas, Alexandre de Beauharnais viktomttól két gyereke született. A francia forradalmat követően a család börtönbe került, a vikomtot guillotine alá küldték, és Jozefinát csak az mentette meg a biztos haláltól, hogy a jakobinusok diktatúrája megbukott, így végül szabadon engedték. Az önmagát tudatosan képző asszony addigra tökéletesre csiszolta a viselkedését, és rövid idő alatt a párizsi előkelő társaság egyik kedvelt alakja lett. Tudta, hogyan kell helytállni, és élt is a lehetőségekkel.

Ekkor lépett az életébe Napóleon Bonaparte, akivel 1795-ben ismerkedtek össze. A fiatal tábornok első pillantásra beleszeretett.
Nem számított neki, hogy Jozefina hat évvel idősebb volt nála, hogy nem éppen erkölcsös asszony hírében állt, vagy hogy a családja nem nézi jó szemmel a kapcsolatot.
Felbontotta korábbi jegyességét, és 1796-ban feleségül vette a nőt.

A házasság elején hosszú hónapokat töltöttek távol egymástól. Napóleon hadjáratokra indult, Jozefina pedig Párizsban maradt. A feleségének írt levelekből jól kiolvasható Napóleon rajongása.
Könyörgött a figyelméért, féltékenykedett, Jozefina viszont nem volt hűséges.
Továbbra is nagyvilági életet élt, és nem mindig várta türelmesen férjét. Amikor a császár tudomást szerzett a viszonyairól, dühös lett, mégsem tudta elengedni asszonyát. Napóleon szerelme a büszkeségénél is erősebbnek mutatkozott, noha amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban életek. Többször válással fenyegették meg egymást, de a döntést sokáig halasztották.
Amikor Napóleon uralkodó lett – az addigi hagyományokkal szakítva nem a pápa koronázta meg, hanem az újdonsült császár hatalmát demonstrálva saját maga tette fejére a koronát – , Jozefinát is császárnővé tette, ezzel a világ előtt is megmutatta, hogy mellette áll. De a trón nemcsak dicsőséget, hanem elvárásokat is hozott. A császárnak örökös kellett. Egy idő után világossá vált, hogy Jozefina nem tud neki utódot szülni. A politika, a dinasztia és a birodalom érdeke egy idő után előtérbe került. Végül 1810-ben különváltak. Napóleon új feleséget keresett, és választása Mária Lujza osztrák főhercegnőre esett. Ez a házasság azonban politikai szövetség volt, nem szerelem.
Az új frigyből született egy gyermek, ami megerősítette a császár helyzetét. De a levelezésekből és visszaemlékezésekből kiderül: Jozefinát soha nem felejtette el. Kapcsolatban maradtak, törődött vele, és figyelte sorsát.
Amikor Jozefina 1814-ben, a hadvezér bukásának évében meghalt, Napóleont mélyen megrázta a hír. A legenda szerint napokig nem akart senkivel beszélni, ki se tette a lábát a lakosztályából.
Élete végén, halálos ágyán állítólag Jozefinát emlegette.
Napóleon bárkit leigázott, de Jozefina hűtlensége és szabadságvágya előtt tehetetlen volt. Rajongásig szerette, könyörgött a figyelméért, és még akkor sem tudta igazán elengedni, amikor a politika mást diktált. A történelemkönyvek hadjáratokról és csatákról szólnak, de a háttérben ott volt egy férfi, aki egyszerűen csak szeretett és nem mindig kapta meg ugyanazt viszonzásul.
Nyitókép: DeAgostini/Getty Images
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.