A vasúti pályák mellől és a sörgyár udvaráról indult, végül mégis egy prágai kocsma asztalánál lett világhírű író. Bohumil Hrabal a hétköznapi emberek egyszerű sorsát emelte művészetté.
„Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!” Ma is sokan idézik az ehhez hasonló mondatait, még akkor is, ha nem tudják pontosan, kitől származnak. Bohumil Hrabal olyan író volt, aki a legegyszerűbb emberekből csinált hősöket. És közben valahogy mindenki magára ismert bennük.
Forrás: Corbis Historical
- Bohumil Hrabal a sörgyárak és füstös kocsmák világából emelte az irodalomba a hétköznapi emberek esendő, mégis bölcs figuráit.
- Sokszínű életútja során volt vasutas és kohómunkás is, így saját tapasztalatait gyúrta felejthetetlen történetekké.
- Legendás alakja az Arany Tigris sörözőben és különös, galambetetés közbeni halálával vált végleg a cseh kultúra részévé.
Bohumil Hrabal élete és a sörgyári történetek
1914. március 28-án, vagyis több mint 110 évvel ezelőtt született Bohumil Hrabal, a cseh irodalom egyik legkülönösebb alakja. Története nemcsak az írásról szól, hanem arról is, hogyan lehet a hétköznapokból valami egészen különlegeset csinálni. A cseh irodalom nagymestere, a legendás mesélő Brnóban házasságon kívül született, ami akkoriban nem volt éppen egyszerű indulás. Első éveit a nagyszüleinél töltötte, majd az anyja új életet kezdett, és egy sörgyári tisztviselőhöz ment férjhez. Így került a család Nymburkba, ahol az apja a helyi sörgyár igazgatója lett.
A sörgyári élet aranybányának bizonyult
Ez a közeg Hrabal későbbi életében aranybányának bizonyult. A sörgyár, a munkások, a kocsmák világa, a furcsa, hangos, néha teljesen abszurd figurák mind visszaköszöntek írásaiban. Már-már úgy tűnhet, Hrabalnak szinte nem kellett kitalálnia semmit, csak figyelnie és megjegyeznie – és persze mindent elmesélnie szokott bölcsességével, a maga összehasonlíthatatlan hrabali módján.
Különösen nagy hatással volt rá a nagybátyja, Pepin – eredeti nevén Josef Hrabal –, akivel a családi legendárium szerint viccesebbnél viccesebb helyzetek és történetek estek meg.
Pepin bácsi bár alacsony volt, de annál hangosabb, és gyakorlatilag megállás nélkül beszélt. Karaktere az író egyik leghíresebb művének, a Sörgyári capriccio-nak lett központi figurája. Ha valaki olvasta Hrabal könyveit, pontosan tudja, milyen típusú karakterek születtek ebből a családi örökségből.
Bohumil Hrabal útja az írásig: vasút, gyárak és kocsmai történetek
A fiatal Bohumil nem volt mintadiák, sőt. Az iskolában inkább a túlélésre játszott, olykor kisebb-nagyobb trükkökkel lavírozott át a vizsgákon. Később beiratkozott a prágai Károly Egyetem jogi karára, de sokkal jobban érdekelte minden más: irodalom, művészet, zene. Aztán jött a német megszállás háború, és bezárták az egyetemet. Ő pedig dolgozni kezdett. Volt vasutas, pályamunkás, forgalmista, később biztosítási ügynök, eladó, sőt még kohómunkás is. Ezek nem csak „állomások” voltak az életében, hanem későbbi történetek alapanyagai. A vasutas évek például egyenesen a Szigorúan ellenőrzött vonatok világát hozták.
Noha az egyetemet később, a háborút követően befejezte, élete igazi fordulata, a pillanat, amire mindig is készült, a 60-as évek elején jött, amikor végre megjelent az első könyve.
Az emberek pedig gyorsan megkedvelték furcsa, hömpölygő, sokszor kicsit kocsmai hangulatú stílusát, és azt, ahogyan gyakran kissé együgyűnek tűnő, mégis bölcs figurái kimondják és megélik az élet nagy, és olykor tényleg egyszerű igazságait.
Szerelem, barátok és a legendás prágai kocsmák világa
1956-ban megnősült, a felesége, Eliska nemcsak társa volt, hanem egyfajta biztos pont is az életében. Nem éltek nagy lábon, sőt, kifejezetten szerény körülmények között laktak Prágában, de ez valahogy illett hozzájuk. Lakásuk gyakran megtelt emberekkel, barátokkal, művészekkel, vitákkal, nevetéssel, sörrel. Ezekből a „házimurikból” születtek azok a történetek, amik miatt ma is olvassuk.
És ha Hrabal, akkor természetesen ott vannak a nevezetes prágai kocsmák. Hrabal ugyanis nemcsak eljárogatott a sörözőkbe, de valósággal ott is lakott némelyikben. Törzshelye, a Prágában található Arany Tigris, afféle irodalmi központtá, mára pedig turistalátványossággá és zarándokhellyé vált. Ha valaki találkozni akart vele, jó eséllyel ott kellett keresnie, Hrabal hátul ült, az agancsos asztalnál, és itta söreit. Árulkodók szavai a helyről, második – vagy inkább első? - otthonáról:
Egyszer estefelé Arnošttal és a fiával taxiba szálltunk, és elhajtattunk hozzám az Arany Tigrisbe.
Egy különös búcsú: így ért véget Bohumil Hrabal története
Felesége halála után visszahúzódott, egyre több időt töltött vidéki birtokán, macskái között. Az egészsége romlott, ízületei fájtak, lassacskán járásképtelenné vált, és egyre inkább elfáradt.
Életem... olyannak tetszett, mintha valaki mással esett volna meg. (...) Csakhogy ehhez az életregényhez kizárólag nekem volt kulcsom, életem egyetlen tanúja én magam voltam, még ha az én utam elejét és végét is újra meg újra benőtte a gaz
– írta az Őfelsége pincére voltam című könyvében. Nem is fogalmazhatta volna meg találóbban az élete végéhez közeledő ember gondolatait.
1997. februárjában, 82 évesen kórházba került, itt érte a halál, kizuhant kórterme ötödik emeleti ablakán. Orvosa – vélhetően kegyeleti okból – történetet kerekített hozzá, mégpedig azt, hogy Hrabal galambokat etetett, úgy szédülhetett meg és zuhanhatott le. Ez azonban valószínűleg nem igaz. Az író addigra már megpihenni vágyott, menni készült, de hogy pontosan mi történt, sosem fogjuk megtudni – a történteket hivatalosan balesetek könyvelték el.
Miért fontos ma is Bohumil Hrabal?
Bohumil Hrabal azért maradt velünk, mert nem a tökéletes világot írta meg, hanem a valóságot, annak minden esetlenségével együtt. Megmutatta, hogy a hétköznapokban is ott van a szépség, csak észre kell venni. És talán ez az, ami miatt ennyi év után is újra és újra elővesszük a könyveit.
Nyitókép: Ulf Andersen/Getty Images
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
