
Mert annak idején - legalábbis Bajorországban - így ellenőrizték e nedű megfelelő minőségét. Na, de ne szaladjunk előre az időben, hiszen a legrégebbi leletek szerint a mai Irán területén már i.e. 3500-ban sört készítettek kerámiaedényben.
Az ókorban még inkább a nők, később már inkább férfiak művelték ezt a munkát. Először kolostorokban terjedt el a sörfőzés, hiszen a tápláló italt a szerzetesek böjt alkalmával is fogyaszthatták. Sőt, olyannyira felfejlesztették tudományukat, hogy már söntéseket is nyitottak.
A XIII. századra a sörfőzők céhekbe tömörültek, és kizárták köreikből a kontárokat. Azt is meghatározták, mik lehetnek a sör összetevői - hiszen addig gyakran előfordult, hogy egy kiadós italozás után egyeseknek napokig hasmenése volt. Nem meglepő, hiszen akkoriban még mindent beledobáltak - még állati adalékokat is. Ezért például Bajorországban a tisztasági törvény megalkotásával biztosították a minőséget.
De a fejlődés nem állt meg, sőt, ipari méreteket öltött. Ekkoriban történt a londoni sörkatasztrófa, amikor is több, mint egymillió liter sör ömlött ki az utcákra. A sörgyár legnagyobb tartálya megrepedt, így négy és fél méter magas hullámokkal tarolta le a környező házakat a kiömlő sör. Kilencen haltak meg, a kilencedik áldozat alkoholmérgezésben.
Nálunk a XIX. század első felében lépett életbe a Pesti Serrendtartás, mely a céheket visszaszorította, és szabad versenyt tett lehetővé. Kimondta, hogy minden pesti polgár főzhet sört a "servám" befizetése esetén. Az első serfőzdét hazánkban Schmidt Péter építette Kőbányán, ahol hatalmas termek alakultak ki a kőbányászat nyomán. Ezekben tárolta 2-3 hónapig a söreit, mielőtt azok az italmérésekbe kerültek volna.
Történt egyszer, hogy a XVI. század második felében egy London közeli településen dr. Alexander Nowell lelkész horgászni indult, és magával vitt üvegben némi házi készítésű sört. Nem itta meg, és az üveget a fűben felejtette. Majd amikor ismét arra járt, nagyon megörült az üvegnek, és kibontotta, ami hatalmasat durrant.
Ugyanis a sör másodlagos erjedésen ment keresztül, és így sok szén-dioxid keletkezett. A brit serfőző mesterek ezután még sokat kísérleteztek a palackozással, így az első üveges sörök csak jó száz évvel később kerültek piacra.
Ráadásul luxuscikknek számítottak, hiszen az üveg drága volt, illetve kézzel kellett megtölteni és lezárni. Így aztán ezeket akkoriban még csak hosszabb tengeri utakra szánták, nem pedig napi fogyasztásra. Ezzel szemben szerencsére ma már csak kiugrunk a sarki boltba, és a legkülönfélébb üveges sörökből válogathatunk.
Egészségetekre!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.