Marilyn Monroe és a magyar fotós szerelme mindent elsöprő volt, mégsem teljesülhetett be

"Olyan volt, mint egy szexi, földre szállt angyal."

A fiatal fotós és Norma Jeane Baker a negyvenes évek közepén találkoztak először, amikor is André modellt keresett egy új projektjéhez. A lány elsöprő hatással volt rá, első látásra beleszeretett.
"Egy szűk, halvány rózsaszín pulóvert viselt, és göndör, hamuszőke hajában szintén rózsaszín masni volt. Rózsás arcbőre és kék szemei egy csinos húsvéti nyuszira emlékeztettek. Akkoriban egy új magazint terveztem megjelentetni, benne aktokkal. Mondtam is neki, hogy milyen kár, hogy az ehhez vásárolt nagy plüssnyulakkal nem tudom lefotózni."

A sors fintora, hogy pár évvel később egy Hugh Hefner nevű úriember elindított egy nagyon hasonló lapot, amely szimbóluma a nyúl lett, és amelynek első címlapján Marilyn Monroe pózolt - belül pedig meztelen képek is voltak róla.

"Úgy vonzott minden férfit, mint a mágnes!"

Miután a fotós több tucat ruhát és kiegészítőt vásárolt neki, elvitte az akkor 19 éves lányt az USA nyugati részére, ahol rengeteg képet készített róla. A főleg Kaliforniában, Nevadában és Arizónában készült fotók nagy része csak a művész halála után került napvilágra - ebben rejlik különlegességük.

André csak az utazás kezdete után 2 héttel készített aktokat Norma Jeane-ről - hiszen igyekezett rendkívül türelmes lenni a nővel. Ellenben a többi férfival, akik úton-útfélen feleségül akarták venni, vagy épp az uralmuk alá akarták hajtani a gyönyörű nőt.

"Egyszer még az is megesett, hogy egy autószerelő azt mondta, feláldozná a bal kezét, ha Norma Jeane ott maradna vele, és feleségül menne hozzá" - emlékszik vissza André.

"MM"

Andrénak még Erdélyben, gyermekkorában azt jósolta egy öreg harangozó, hogy az MM betűpáros fontos szerepet fog játszani az életében - és így is lett.

Filmbe illő fordulatként egyszer csak leszakadt a hó, és emiatt egy oregoni hotelben rekedtek - ahol már csak egyetlen, dupla ágyas szoba volt szabad. Az ott töltött két szerelmes éjszaka után a pár úgy döntött, hogy összeházasodnak. Persze csak miután Jeane elválik akkori férjétől, James Doughterty-től.

"Színésznő akarok lenni!"

A fotós túra után Jeane Los Angeles-be, André pedig New Yorkba tért haza - a távollét alatt sűrűn leveleztek, és telefonáltak egymással. A férfi alig várta, hogy szíve hölgye végre hozzá költözzön, ahogyan azt megbeszélték. Ám egy nap Norma Jeane nem várt hírekkel szolgált számára:
"André, nem mehetek hozzád, színésznő akarok lenni."

A férfit teljesen váratlanul érte ez a bejelentés, hiszen (az akkor még modell karriert építő) kedvese addig a telefonhívásig egy szót sem ejtett arról, hogy színésznői ambíciói lennének... A sors fintora, hogy pont André képei indították be Marilyn színészi pályáját - ami miatt elvesztette a nőt.

Miután André kiheverte a kezdeti sokkot, továbbra is nyugodtan és türelmesen viszonyult Norma Jeane-hez - és annak is örült, hogy legalább a barátja maradhatott. Évekkel később is, ha valami nagyon nyomta a nő lelkét, egyből a férfihoz futott - és sokszor előfordult, hogy bejelentés nélkül, csak úgy a semmiből megjelent a fotósnál.

"Mindennek vége..."

Az ötvenes évek elején André házát majdnem földig rombolta egy nagy vihar. Ezért úgy döntött, hogy a megmaradt fényképeket, leveleket és negatívokat elássa a hátsó kertjében. Később - nem sokkal a színésznő halála előtt - kiásott mindent, hátha talál pár épen maradt képet Marilynről. "Míg ástam, morbid gondolataim támadtak, és olyan érzésem volt, mintha egy sírt ásnék..."

Noha a legtöbb kiásott alkotása tönkrement, két sértetlen negatív is előkerült Marilynről. Nem is akármilyen képek:

Az egyikről ezt mondta anno: "André, itt lenézek a síromra." Ez a kép volt a "Mindennek vége" című.
A másik képen Monroe csukott szemmel feküdt a földön, úgy téve, mintha halott lenne.
Nem sokkal később érkezett egy telefonhívás, a színésznő halálhírével.