

Az egész úgy kezdődött, hogy akadt 3 jegy a Pesti Magyar Színház „A kincses sziget" előadására. Mivel én nagyon szeretek színházba járni, ám a kisfiunk születése óta egyszer sem sikerült hódolnom ennek a kedvtelésemnek, így elhatároztam, most bizony az egész család – köztük az örökmozgó hatéves is - színházba fog menni!
Persze a nagy elhatározást némi fejtörés és kérdések hada követte:
- Biztosan jó ötlet egy duracell nyuszival színházba menni?
- Nyugton tud ülni a gyerekem egyben egy órát, majd a szünetet követően még egyet?
- Csendben tud maradni ennyi ideig?
- A kincses szigetet megnézheti egy hatéves?
- Élvezni fogom az előadást vagy csak feszengek majd attól rettegve, mikor veszíti el a türelmét a csemetém?
Egy 6 évessel színházba? Igen!
Mindezek ellenére, úgy döntött a családi kupaktanács, hogy belevágunk a kalandba. Természetesen a leggyengébb láncszemet is megkérdeztük, van-e kedve színházba menni, ami hasonló, mint a bábszínház – ott már volt többször is –, csak igazi emberek lesznek a színpadon. A válasz egy határozott igen volt, ennek ellenére azért kicsit promóztam a programot. Meséltem neki a történetről, a kalózokról, az elrejtett kincsről, de azt sem rejtettem véka alá, hogy itt bizony nagyon hosszú ideig kell majd nyugton ülni és csendben lenni. Mivel azt a választ kaptam, hogy az utóbbiak nem jelentenek problémát – mert hát
ő már 6 éves, kikéri magának, hogy nem tud nyugton ülni!
–, így kicsit megnyugodtam... Ennek ellenére azért számoltam vele, hogy ha nagyon nem bírja a megpróbáltatást, akkor félidőben elhagyjuk a süllyedő hajót – hogy némi tengeri-kalózos hasonlattal éljek.

Az elmélet után hamar a gyakorlatba találtuk magunkat egy szép szombati délutánon. Azért azt elárulom, hogy a A kincses sziget előadás egy kifejezetten gyerekeknek szóló darab, igaz – megkérdeztem –, a hivatalos korhatár 12 év. Emiatt meg is ejtettem egy telefont és biztosítottak róla, hogy a darab nem félelmetes és nincs benne semmi olyan, ami miatt nem ajánlanák egy 6 évesnek.
A színház előtt álldogálva aztán láttam is, hogy nem csak mi érkeztünk kisgyerekkel, hanem még rajtunk kívül jó sokan...
Miután átvettük a jegyeinket, egy nagyon izgalmas program várt még minket az előadás előtt: kaptunk egy papírost, Silver kapitány levelével és néhány kérdést, amelyre az előadás megnézése után tudtunk válaszolni. Aki pedig jól figyelt a darabra, az a végén választhatott a mesés kincsesládából is... Már ez is nagyon izgalmasan hangzott, de várt még egyéb móka is, ugyanis meg kellett keresni a színház területén elrejtett képeket... na ez volt az a pillanat, amikor a mi csemeténk futóbajnokká változott és lelkesen rohangálni kezdett fel-alá a képeket keresve. Épp megtalálta az összeset, amikor csengettek, hogy kezdődik lassan az előadás... Szóval a várakozással nem igazán akadt gondunk és kellően ráhangolódva ülhettünk be a nézőtérre is.
Milyen volt színházban egy 6 évessel?
És akkor lássuk is a lényeget, azaz hogy milyen volt A kincses sziget egy 6 évessel... Ha tömören kéne összefoglalnom, azt mondanám, hogy meglepően jó!
Az én gyermekemet teljesen elragadta az élmény, a zene, a tánc, főleg, amikor a kalózok léptek színpadra.
A darab egyébként két szálon fut, amit valószínűleg ő nem annyira értett még, de ahogy láttam, nem is zavarta össze, mert igazából csak a kalózos cselekményre koncentrált. Utóbbi tehát nagyon tetszett neki, s bár voltak benne olyan jelenetek, szófordulatok, amelyek – a saját megítélésem szerint – nem annyira valók egy 6 évesnek, néhány rövidke magyarázattal szerintem teljesen helyretehetőek ezek is. Kicsit tartotta tőle, hogy félelmetes vagy hangos lesz a kisfiamnak az előadás, de végül semmi olyan jelet nem láttam rajta, ami erre utalt volna – kivéve a legelejét, amikor nem volt felkészülve még arra, hogy ez egy zenés darab és hangosabb lesz, mint egy bábelőadás.
Az első felvonás vége felé azért éreztem, hogy kicsit többet mocorog a kelleténél és főleg a nem kalózos szálnál ficereg, nézelődik, szóval elveszíti a fókuszt és az érdeklődést, így
amikor kimentünk szünetre meg is kérdeztük, hogy szeretné-e megnézni a történet végét vagy elég volt és menjünk haza?
Ő azonban határozottan állította, hogy vissza akar menni a második felvonásra is, az sem baj, ha még egy órát kell ülnie. Szóval így esett, hogy a 6 éves – aki alapjáraton örökmozgó – bizony végignézte élete első színházi darabját és élvezte!
És bevallom, nem csak ő. Mi is remekül szórakoztunk. A darab igazán látványos, mozgalmas és magával ragadó, így mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy szuper kulturális, családi programot keres, mert a Kincses sziget mindenkinek jó móka lesz – akár egy 6 évessel is!
Szerinted mikor érdemes először színházba vinni egy gyereket?
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!