Az első magyar nő, aki jogi diplomát szerzett, kikérte magának az ügyvédnő megszólítást

A jogi pályára egy kislány korában történt eset késztette. Családjuknak egy parasztasszony hordta a tejet, aki meggyilkolta a férjét. A tragédia valóságos boszorkányüldözéssé fajult, ám Margit szeméről édesanyja fellebbentette a fátylat. Elmesélte lányának, hogy az asszony a valódi áldozat, hiszen a férje rendszeresen megcsalta és súlyosan bántalmazta őt, és mivel segítséget nem kapott, végső kétségbeesésében ölte meg házastársát.

Az ambíciózus fiatal nő az érettségit követően a budapesti jogi karra jelentkezett - ekkor nők még nem tanulhattak jogi és mérnöi karon, azt csak 1918-tól engedélyezték -, ahol a saját bőrén tapasztalhatta meg a nők és férfiak közötti kettős mércét.

Végül a debreceni és a szegedi jogi karon kezdte tanulmányait.

Megpróbáltatásai ezzel nem értek véget. Elsőéves egyetemista korában került megszavazásra a törvény, mely kizárta a zsidókat és a nőket a felsőoktatásból. Egyetlen szerencséje volt: akik már elkezdték tanulmányaikat, maradhattak.

Margitot a nehézségek nem eltántorították, éppen ellenkezőleg: minden vizsgáját, szigorlatát kitüntetéssel teljesítette, 1923-ban pedig megszerezte a jogi diplomáját. Ez akkoriban ritka kivételnek számított, még a sajtó is beszámolt róla. Az előítéletektől itt sem tudtak elszakadni, szinte hitetlenkedve tudósítottak arról, hogy Ungár Margit okossága ellenére még szép és csinos is. Tetézte mindezt, hogy a fiatal nő rózsaszín selyemruhában, aranyszalagos övvel jelent meg a jeles eseményen.

A fiatal ügyvédnő lelkesen nézett pályája elébe, égett a tettvágytól, melyet hamarosan lehűtött a tény, hogy a kamarába kizárólag férfiak kerülhettek be. A szerencse azonban ismét mellé állt: a tagság szavazással eldöntötte, hogy beveszik soraikba a jogásznőt. Ennek ellenére senki sem akarta pellengérre állítani magát azzal, hogy egy nőt alkalmaz segédnek. Ebből a szorult helyzetből a családja segítette ki: bátyja debreceni irodájában kezdett bojtárkodni.

Tanulmányai mellett magánélete is kiforrott. Feleségül ment egy budapesti ügyvédhez, Vági Józsefhez, innentől népszerűsége egyre nőtt. Ügyfelei még vidékről is kifejezetten hozzá utaztak fel, szolgáltatásait ajándékokkal honorálták.

Ungár Margit figyelme gyorsan a perifériára szorultak felé fordult, és a közfelfogással szembe szállva, kiállt a nők jogaiért, az élet minden területén. Sikereit ezen a területen is annak köszönhette, hogy parádés pert nyert az 1928-as Ferencváros-Újpest futballmecs kapcsán kirobbant jegyeladási botrányban. Itt bizonyította, hogy nemcsak a szakmája, de a futball szabályait is kitűnően ismeri, ezzel végleg megnyerte férfi kollégái támogatását.

Kislánykori emlékének köszönhetően figyelme fókuszába hamarosan a nők elnyomása került. 1933-ban előterjesztette törvényjavaslatát a házasságon kívül született gyermekek védelméről. Társalapítója lett a Dolgozó Nők Klubjának, a Feministák Egyesületének, ám emellett mindig kiemelte a házasság, a család fontosságát is. Ahol tehette, előadásokat tartott a nők egyenjogúságával kapcsolatban. Többek között neki köszönhetjük a nők szavazati jogát és a munkaerőpiaci megjelenését is.

Élete és pályafutása akkor lett igazán nehéz, amikor 1939-ben őt és férjét felvették a zsidó ügyvédek névjegyzékébe és egy sárga csillagos házba költöztették a házaspárt. Több rokonát elhurcolták, de ő és férje túlélte a borzalmas éveket. A tragédiák hatására hitvese agyvérzést kapott és lebénult, otthoni ápolása óriási terhet rótt Margitra, azonban ő becsülettel gondozta. Szűkös és szegény körülmények között éltek, de az ügyvédnő igyekezett minden akadály ellenére továbbra is praktizálni.

Végül 1969-ben 72 éves korában hunyt el. Búcsúztatásán az országos főrabbi mondott beszédet.
Nevét munkássága és fontos eredményei ellenére is csak kevesen ismerik. Pedig akadályt nem ismerő céltudatosságának köszönhető többet között az is, hogy ma már több ezer ügyvédnő praktizálhat.

Nyitókép: Shutterstock