Michelangelo, aki egy szűz testén is otthagyta a névjegyét

Az emberek azt kérdezték egymástól, hogy vajon ki a felelős ezért a méltányolhatatlan pimaszságért. A felháborodás oka egy fehér márványból faragott Pietá volt, ami Máriát ábrázolja, ölében a halott Jézussal. Az asszony gyengéden tartja karjaiban a fiát, és szomorúan néz maga elé. De hiszen ez a jelenet igazán szokványos ábrázolás a művészetben, akkor vajon mitől ez a felbolydulás?

Úgy tűnik, mintha a kimerültségtől aludt volna el. Nem úgy néz ez ki, mintha szerelmespárt ábrázoltak volna?! Szégyen! - háborogtak az emberek. Hogy tűrhet el ilyesmit a pápa? No de mit várjon az ember Borgia pápától, akinek pikáns szerelmi élete a legfőbb beszédtéma Rómában...? Botrány! Egy milánói művésznek köszönhető mindez, mondják.

A bámészkodó tömegben nézelődött egy életerős fiatalember is, a mű alkotója. Meghallotta, hogy a szobrot egy milánói művész alkotásának tartják, pedig ő Firenzéből érkezett. A 24 éves, hirtelenharagú fiatalemberben gyűlt a harag amiatt, hogy összekeverik valakivel. Éjszaka magára záratta a templom ajtaját, olajmécsessel és szerszámokkal felszerelkezve a szoborhoz sietett, és nekilátott a munkának. A Mária mellén keresztülfutó szalagra nagy betűkkel rávéste a következő szöveget: "Michael. Angelus. Bonarotus. Florent. Faciebat". Tehát: A firenzei Michelangelo Buonarotti készítette.

Az akkoriban még ismeretlen művész egy Firenze melletti kis faluban született. Domenico Ghirlandaiónál tanult festészetet, hogy azután 15 évesen Lorenzo de Medici felfedezze és szobrásszá képeztesse. Amikor az apja megtudta, hogy milyen foglalkozásra akarja adni a fejét, toporzékolt dühében. Figyelmeztette fiát, hogy van elég középszerű művész, aki a munkáiból alig tud megélni, ne tartozzon ő is közéjük. Ám a művész bizonyítani akart - nemcsak az apjának, a világnak is.

De ugorjunk vissza a Mária szobor történetéhez! A következő napon a szenzációra éhes emberek egy újabb botrányra ébredtek. Soha azelőtt egyetlen művész sem merészelte a névjegyével ellátni vallási témájú művét. Ez az arcátlan Michelangelo pedig még erre is képes. Az aláírás ott díszelgett Mária mellén! Micsoda gazemberség! Nem csitult a felháborodás, így a pápa számára nem maradt más hátra, minthogy összehívja a legmagasabb rangú teológusi grémiumot.

Nemcsak a "vádlók" szólalhattak meg, Michelangelót is meghallgatták, aki magabiztosan lépett a nagyhatalmú testület elé. Elmagyarázta, hogy a szüzek mindig fiatalok maradnak: ha egy öregedő asszonyt mintázott volna meg a szobrán, azzal a szüzességét kérdőjelezte volna meg. Ez nagyszerű érvelés volt, a pápának is nagyon tetszett. A tudós teológusok pedig nem tudtak mit mondani, így a szobor maradt a helyén.

Michelangelo elégedett lehetett, csatát nyert, és az egyik napról a másikra híres emberré és keresett művésszé vált. Aki pedig valaha is látta ezt a csodás szobrot, tudja, mit veszített volna a világ, ha nem hagyják kiállítani...

Nyitókép: AFPforum