"Az oktatásnak nem az a célja, hogy a nő okosabb legyen a férfinál" - Tessék?

Gróf korompai Brunswick Teréz Jozefa Anna Johanna Alojzia Pozsonyban született 1775. július 27-én. Nevéből is kiderül, hogy nemesi családból származott, ezzel kapcsolatban azt vallotta: „minél magasabb rangban állunk, annál jelentősebbek cselekedeteink". Márpedig a nevéhez csupa jelentős tett fűződik, és most nem a karácsonyfára gondolok első sorban.

Egy kis történelmi áttekintés, a teljesség igénye nélkül

Csak, hogy képbe kerüljünk a korabeli viszonyokkal és azzal, hogy álltak a reformkor előtt és az elején a nőkhöz, lássuk, milyen eszmék érvényesültek a két nem közti egyenjogúsággal kapcsolatban.

A XVIII. század végén már fel-felvillant a nők művelésének, oktatásának gondolata, egy magyar ismeretterjesztő folyóiratban. Az 1789-ben név nélkül megjelent írásban a szerző a következőket írja:

„Felette nevetséges dolog az sok Férfijakban, hogy ők az Aszszonyokat örökös tudatlanságra büntetik, és nehezen szenvedik, mikor ők a tudományok által ékesítik elméjeket. Talán tsak a mi kevélységünk szab nékik illy érzéketlen törvényeket. Minthogy az Aszszonyok az ő kellemetes szépségekkel feljül-múlnak bennünket, attól félünk, hogy majd elméjekkel is meghaladnak." - Jól hangzik, de itt még csak arról van szó, hogy kellene egy kis oktatás a nőknek, meg némi gazdasszonyi lecke, hogy később, amikor férjhez mennek, urukat szórakoztató feleség legyen belőlük. Egyenjogúság, tudományos és/vagy közéleti szerep és hasonlók ekkor még nem jelentek meg az igények között.

Még a XIX. század első pár évtizede sem volt feltétlenül biztató a nőkre nézve, még azokban az években is jelentek meg a fentiekhez hasonló szemléletű írások, például Bencsik József tollából, aki szerint „Hallgatva szép az aszszony. Kerűld a' sok fecsegést; sérti ez a' férj' füleit. Mikor a' szükség, vagy illendőség kívánnya, beszélly: de móddal, mértékkel, okossággal.

Az 1820-as évektől kezdett kialakulni hazánkban egy nőpolitikai, nőképzési vita, ami elsősorban folyóiratok hasábjain történt. Volt a szerzők között olyan, aki vállalta a nevét, volt, aki álnéven, mások teljes névtelenséggel mondták el a véleményüket és gondolataikat, melyek a minden lehetőség megvonásától a családon belül jól hasznosítható tudás megszerzését biztosító oktatásig terjedtek.

Fáy András és eszméi

A komolyabb felvetéseket esszék, tanulmányok, könyvek formájában adták ki, és itt jön a képbe Fáy András, a reformkor politikusa és írója, aki a gyereknevelés és a nőnevelés területén is sokat publikált. 1841-ben megjelent, „Nőnevelés és nőnevelő-intézetek hazánkban" című könyvében ezt írja: „Én nem bámulandó hires nevezetes, hanem bóldog és bóldogitó nőket kivánok neveltetni, földi lényeket, erényszerető tisztelő ugyan, de nem gyarlóság-nélküli magyar leányokat kivánok képeztetni honi intézeteinkben, jó nőket, anyákat, polgárnékat, tiszteletere, szeretetre méltó asszonyokat; 's van e' józan ember a' hazában, ki ne ohajtná ezt?"

Tehát Fáy, aki egyébként teljes tervet készített az állami nőnevelő intézetek létrehozására sem tud elszakadni a gondolattól, hogy bár képezni szükséges a nőket, de csakis a családon belüli boldogító szerepük megerősítésének érdekében. Szerinte az akkor már létező nőnevelő intézetek francia nyelvoktatása, zenetanítása és a többi terület is csupán fényűző, de nem praktikus ismereteket ad, helyette inkább a „rövid diatetica, női élet-bölcsesség, józan háztartás, józan pénz-költés' elvei, magyar haza' ismertetése, nyelve, literaturája, egy magyar polgárné' kötelességei, házi szükséges munkák, nemes társalgásnak és női illedelemnek szabályai és mi fő dolog, tiszta fogalmak női rendeltetésről, világ' folyásrol, szoktatás ész' okai' követéséhez..." az ajánlata a fiatal lányoknak.

Brunszvik Teréz vitába szállt a női egyenjogúságért

A nő, akinek hála a magyar gyerekek is kaphattak óvodai nevelést, nemcsak a kicsik sorsát viselte a szívén, hanem a majdani anyukákét is. Egyáltalán nem osztotta Fáy nézeteit a nők társadalomban elfoglalt helyéről és szerepéről, sokkal több jogot akart kiharcolni nekik. Egyenjogúságpárti volt és ennek hangot is adott.

Hagyatékában fennmaradt egy eredetileg német nyelven írt, némi iróniával átitatott vitairat, melyben Fáy András 1841-ben megjelent művének néhány tételével vitatkozik. A magyarul először 1928-ban a Kisdednevelés című lapban „Nőképzés és nőnevelés" címmel megjelent munkájában nehezményezi, hogy míg a férfiaknak évszázadok óta joguk és lehetőségük van tanulni, addig a nők a gimnáziumok, akadémiék közelébe se mehetnek. Elérkezettnek látta az időt, hogy „az emberiség másik, fontosabb fele részére is ilyen rendszeres és alapos oktató rendszert létesítenek".

Míg Fáy arról értekezik, hogy az oktatásnak ne az legyen a hatása és a célja, hogy a nő okosabb legyen a férjénél, ne azért tanuljon és művelje magát, hogy tudományos kérdésekben vitába szálljon urával, hanem csak finoman, a társalgás részeként, olykor-olykor szólaljon meg társaságban, addig Brunszvik az ellenkező irányból közelíti meg a kérdést.

„De ha a férfiak továbbra is meg akarnak maradni tudós tanulmányaik és szánalmas absztrakcióik mellett, úgy minden emberi boldogság végleges tönkretételére mint legcélszerűbb eszközt azt ajánlanám, engedjék a nőket is ilyen fajta tanulmányokban részesedni, mert nem találnám méltányosnak, hogy csak a nők legyenek a józan emberi ész birtokában; mindenesetre kevesebbet gyötörnék őket félbolond férjeik. A műveltségen én tehát nem a nonsense-t s körmönfont okoskodásokat értek."

Brunszvik Teréz úgy gondolta, hogy az elméleti tudományok helyett inkább az alkalmazott tudományok felé kell elvinni a nők tanítását, a természettudományos területek oktatását tartotta fontosabbnak, melyeket a hétköznapokban is hasznosítani lehet. A nevelés végső céljának pedig az ember erkölcsi fejlődését tartotta.

Sokan próbálták elméletben megoldani a nők körül felmerült kérdéseket, ő viszont gyakorlati tervvel is előállt: elkészítette egy 10 éves képzést biztosító tanítóképző intézet tananyagának teljes tervezetét, ahol a következő tantárgyak magas színvonalú oktatása folyik: idegen nyelvek, vallástan, történettudomány, földleírás, természettan, neveléstan, zene, tánc, rajzolás, kertészet és női kézimunkák. Tehét az ő elképzelése szerint a nők egy akkori léptékkel nézve igen komoly tudásanyag birtokába kerülhettek volna. Volna, mert bár mindent, amit tudott megtett a megvalósításért, a tervezet tervezet maradt.

Brunszvik idejében és utána is voltak törekvések, melyek megvalósulhattak. Ennek köszönhetően ma már épp annyi jogunk van nekünk nőknek is a tanuláshoz, illetve ahhoz, hogy azt tanulhassunk, amihez kedvünk és tehetségünk van, mint a férfiaknak. És ha közvetlenül nem is ennek vagy nemcsak ennek a nemes asszonynak köszönhetjük a felemelkedésünket, gondolatainak, ötleteinek óriási szerepe volt abban, hogy ma már beszélhetünk egyenjogúságról. Vagy valami hasonlóról.

Nyitókép: Shutterstock