Balázs Béla halálosan szerelmes volt Hitler kedvenc filmrendezőjébe, Leni Riefenstahlba

Leni Riefenstahl mindig megtalálta a módját annak, hogy elérje a célját. Ha kellett, eladta a ruháit és az ékszereit, kölcsönöket vett fel, hogy filmezhessen, és pontosan tudta, kihez kell fordulni támogatásért. Nem a nélkülözés edzette a jellemét, hanem a nehéz gyerekkor, ami a viszonylagos jólét ellenére sem volt felhőtlen, sőt, talán boldog sem. A családban mindenki csak mellékszereplő volt az apja mellett, főleg a nők, és legfőképp a kis Leni, akit a legapróbb szabályszegésért is komolyan megbüntettek.

Helene Bertha Amalie egy akaratos és erőszakos üzletember, valamint egy gyámoltalan varrónő első gyermekeként látta meg a napvilágot. Leni a századforduló utáni második évben, 1902-ben született és ellentétben sok millió kortársával, neki egy percig sem kellett nélkülöznie. Törtető, ellentmondást nem tűrő édesapja hamar megcsinálta a szerencséjét és egy jól menő vállalkozás éléről magas életszínvonalat tudott biztosítani a családja számára.

A nagydarab, ereje teljében lévő, szőke és kék szemű férfi egyedül érte el sikereit, és sugárzott róla, hogy büszke a megszerzett társadalmi pozíciójára. Az elmondások szerint Alfred Riefenstahl erős karakter volt, szerette kézben tartani a gyeplőt a munkában és a családi életben egyaránt. Temperamentumos volt, nem tűrte a vitát és a dühkitörés sem volt szokatlan tőle. Előfordult, hogy kezet emelt saját lányára, akit a legkisebb szabályszegésért is megalázott, bezárt a házban egy sötét szobába vagy hallgatással büntette.

A férfi nemcsak a lányát, hanem feleségét is terrorban tartotta. A zsarnokoskodó és erőszakos családfői attitűd azonban nem volt ritka a száz évvel ezelőtti Németországban. A gyermekek és a feleségek nem mertek ellentmondani, a férfiak pedig visszaéltek a - szinte korlátlan - hatalmukkal. Alfrednek határozott elképzelése volt arról, milyen jövőt szán Leninek és hallani sem akart felesége tervéről, aki meglátta a lányban a művészi tehetséget. Leninek titokban kellett balettórákat vennie, ám amikor mindez az apa tudomására jutott, a dühödt férfi válással fenyegette meg törékeny kedvesét.

Kiszabadulva az atyai szigor alól, Leni évekkel később egy bentlakásos iskolában folytatta táncos karrierjét. Nagy lemaradásban volt a többiekhez képest, de munkabírásának és akaraterejének hála ledolgozta a hátrányát. Leni Riefenstahl kimagasló balett-tehetség volt, aki minden stílusban megtalálta a helyét a színpadon, de az akkor modernnek számító irányzatok álltak hozzá a legközelebb. A karrierjének végül egy térdsérülés vetett véget, és hiába ágált a műtét ellen, nem lehetett elkerülni az orvosi beavatkozást.

Barátain keresztül sikerült kapcsolatba kerülnie a plakáton látott film alkotójával, Arnold Fanck-kal, a német hegyi filmek úttörőjével. Filmjei a hófödte hegycsúcsok között, zord időjárási viszonyok mellett készültek, nem egyszer életveszélybe sodorva a színészeket is. Leni kezdetben játszott Arnold filmjeiben, majd egyre közelebbről is megismerte a mozgóképes szakmát. Vágott, instruált és bármibe fogott, mindenbe beleadta a maximumot. Hamar lehetőséget kapott, hogy Fanck-kal közösen dolgozzon, ám rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy nem egyeznek a művészi elképzeléseik. Leni ekkor döntötte el, hogy megvalósítja ötletét, első saját filmjét.

Elkészítette a Kék fény forgatókönyvét, amely grandiózus látványvilágot ígért. Ehhez azonban nem volt elég pénze, ezért picit faragni kellett a történeten. Segítséget is kapott, így került a könyv és a film alapötlete Balázs Bélához, a már akkor is elismert, magyar író-költőhöz, a mozgóképszakma kiemelkedő hazai alakjához. Balázs eleinte vonakodott a felkéréstől, ám amikor személyesen is találkozott Lenivel, akkor teljesen magával ragadta a fiatal, és az apjától örökölt-tanult magabiztosságot árasztó rendezőnő kisugárzása.

Balázs Béla ki akarta sajátítani magának Lenit, a nő pedig azzal próbálta kiengesztelni a férfit, hogy a jeleneteket, amelyben maga is szerepelt, azokat Balázs rendezhette. Ezzel viszont szeretőjét, Schneebergert haragította magára. A magyar író-filmrendező Oroszországban, azon belül Moszkvában képzelte el a jövőjét és kitartóan győzködte Lenit is arról, hogy kövesse őt keletre. A nő nem akart utazni, de a film sikerének érdekében látszólag beleegyezett abba, hogy követi majd Balázs Bélát. Egy másik nő azonban bezavart a képbe, remek ürügyet biztosítva Leninek ahhoz, hogy féltékeny dühöt színlelve lemondja a moszkvai utat.

Leni a Kék fény utómunkálatai miatt hazautazott Berlinbe, ahol ekkorra mára hatalomra jutott a náci párt, élén Adolf Hitlerrel. A behatásokra rendkívül fogékony, nagyon is formálható személyiségű fiatal rendezőnőre elementáris erővel hatott a diktátor hagymázas elképzelése az egységes és erős német birodalomról. Másokhoz hasonlóan Lenit is magával ragadták Hitler beszédei, és a rajongása olyan méreteket öltött, hogy levelet is írt a hírhedt náci vezérnek.

A kérését pedig meghallgatták, Hitler ugyanis találkozóra hívta az addigra már rendkívül népszerű és kedvelt filmrendezőnőt. A diktátor rögtön az első alkalommal megpróbálta meggyőzni Lenit, hogy dolgozzon a náci pártnak, ám nem járt sikerrel. Adolf Hitler és köre eltökélte, hogy megszerzik maguknak a fiatal alkotót, ám amikor már nem hatottak a kedves és szép szavak, és Leni inkább az országból kifelé kacsintgatott, keményebb eszközökhöz nyúltak. A nő Párizsba utazott volna egy új film miatt, de a tudta nélkül lefújták az utazást, sőt felhánytorgatták neki szülei izraelita gyökereit is. Leninek így nem sok választása maradt.

A mai napig tisztázatlan, hogy azonosult-e a náci ideológiával, vagy a filmezés vágya hajtotta annyira, hogy bármilyen lehetőséget megragadott volna, csak dolgozhasson. A szakma elismeri tehetségét és teljesítményét, újító megoldásait, ám a náci propagandát kiszolgáló filmjei beárnyékolják egész karrierjét.

Kevés olyan alkotó létezik, aki szó szerint a haláláig dolgozott volna. Leni azonban élete alkonyán is tevékeny maradt. Egy afrikai törzsről, a nubákról készített egyedülálló fotósorozatot, majd hódolva búvárszenvedélyének, különleges filmen mutatta be a mélytengeri élővilágot. 101 évesen érte a halál.

Nyitókép: Wikipedia