Te zsarnokot vagy szobanövényt nevelnél? - Ne félj, van más lehetőség is!

Emberekkel foglalkozom, figyelem a szülőket, gyermekeket, a mai társadalmi működést és hallgatom pedagógusok és egyéb, gyermekekkel foglalkozó szakemberek történeteit. Olyan időket élünk, amikor a túlzott szigor ideje már lejárt, az engedékenység és a liberalizmus egészséges határvonalakon való működtetése pedig keveseknek sikerül.

Hol húzódik a határ az engedékenység és a drákói szigor között, s vajon mire kell figyelnie a szülőknek, hogy gyermeküket az arany középúton haladva terelgessék, szeressék, tanítsák? Ma már szerencsére megdőlt az a nézet, hogy a kicsiket, kamaszokat büntetéssel, veréssel, és abszolút tiltásokkal kellene tanítani.

Egyre nagyobb teret hódít az a felfogás, amely arra helyezi a hangsúlyt, hogy a szülő nem teljes kontrollt gyakorol, hanem a megfelelő rugalmassággal engedi érvényesülni és kifejeződni a gyermek akaratát. Kimondani és beszélni róla könnyű, de a mindennapok gyakorlatában, rutinjában csak akkor működik harmonikusan, ha nem esünk át a ló túloldalára attól való félelmünkben, hogy a tiltások, a szabályok, a korlátok károsak lehetnek.

Nem jó irány, ha mindent ráhagyunk a gyermekünkre, ha mindent megengedünk, arra hivatkozva, nehogy sérüljön a szabadsága, a lelkivilága, a pszichéje, ahogyan az sem megoldás, ha minden tiltólistára kerül, vagy éppen túlféltjük a csemeténket, mindent megcsinálunk helyette, és állandó aggódó, gúzsba kötő figyelemmel kísérjük minden lépését.

Ha egy gyermek úgy nő fel, hogy nincsenek a számára felállított, biztonságot adó korlátok és szabályok, ha mindig a saját akarata érvényesül, egy idő után zsarnokká, követelőzővé, önzővé válik, hiszen azt szokja meg, neki mindent szabad, ugyanakkor vele szemben elvárások nincsenek.
Ebben az esetben minden apró ellentmondás, más nézőpont és vélemény dührohamot vált ki belőle, nem becsüli meg, amit kap, nem fogja érzékelni mások erőfeszítéseit, nem fogja érteni a külvilágból érkező elvárásokat és nem tanul meg küzdeni a céljaiért.

Forrás: Shutterstock

A másik véglet, ha túlféltjük, ha folyamatosan attól rettegünk, nem képes elvégezni a feladatait, leesik a fáról, baja esik. A rátelepedéssel, az állandó feszült megfigyeléssel, jelen lévőséggel megfojtjuk a gyermekünket. Ha mindig mindent megoldunk helyette, ha nem engedjük, hogy természetes kíváncsiságát kielégítve kimerészkedjen a világba és kipróbálja magát, akkor pedig egy szorongó, önbizalomhiányos, frusztrált embert fogunk nevelni.

Hol van az egészséges középút?

Tudomásul kell vennünk, hogy a szeretet, a törődés és a nevelés abban is megnyilvánul, ha képesek vagyunk olyan egészséges határokat, szabályokat és korlátokat állítani, amelyek védik a gyermeket, és ő ezeken belül teljes biztonsággal mozoghat és próbálhatja ki önmagát.

Ha egészen kicsi korban felállítunk egy napi rutint, egy működési mintát, amihez következetesen tartjuk magunkat, hamarosan tapasztalni fogjuk, hogy a gyermekünk egyre felelősségteljesebben és felszabadultabban létezik, hiszen pontosan tudja majd, hol vannak a határai, érzékennyé válik az őt körülvevő emberek igényeire is és egy kölcsönös, egymásra figyelő, egymásra reagáló viselkedésminta alakul ki benne.

A lényeg még csak most jön: lapozz!

Előző
  • 1
  • 2
Következő
    Ezek is érdekelhetnek