Így definiálták újra a nőiséget a viharos, húszas évek flapper lányai

Az 1920-as évekről valószínűleg mindenkinek a flapper lányok jutnak eszükbe először. Fiatal lányok, akik élvezik, hogy véget ért az első világháború, a jólétet, emellett az urbanizmus és a fogyasztás új korszakának hajnala által bevezetett új szabadságjogokat.

Az évtized azzal indult, hogy elfogadtak egy törvénymódosítást, ami szavazati jogot adott a fehér nőknek. Emellett egyre több nő vállalt munkát, és aktívan részt vettek a nemzet új, tömegfogyasztói kultúrájában, ráadásul sokkal nagyobb szabadságot kaptak a magánéletükben is.

Bár a flapper szó pontos eredete nem ismert, sokan úgy vélik, hogy Nagy-Britanniából származik az első világháború előttről, és az esetlen kamaszlányok leírására használták. A háború után a kifejezés az 1920-as évekbeli amerikai nők leírására szolgált, akik rövidre vágták a hajukat, még addig sosem látott rövidségű szoknyát hordtak, cigarettáztak, alkoholt ittak, jazz bárokba jártak, és férfiakkal vették körbe magukat.

A flapper lányokat öltözködésük, táncuk és kommunikációjuk határozta meg igazán. Botrányosan rövid szoknyájuk megmutatta a bokájukat és a lábukat, emellett sokkal könnyebben táncoltak ezekben a lenge ruhákban. Az időszak legnépszerűbb tánca a charleston volt, amelyhez szükség volt a gyorsan és szabadon mozgó lábakra. Ez kihívást jelentett az akkori női divatban, hiszen a hosszú ruhák és a hagyományos fűzők ellehetetlenítették a mozgást. 1923 körül Coco Chanel vezette be a garconne stílust, ami ejtett vagy nem is létező derékvonalat és egyenes, ujjatlan felsőket jelentett elsősorban. Ez az új dizájn lehetővé tette a nők szabad táncát.

Persze, a flapper lányokat nemcsak az öltözködésük határozta meg, hanem a viselkedésük és a hozzáállásuk is. Fiatalok voltak, gyors mozgásúak, gyors beszédűek, vakmerők, és nem törődtek a tabukkal. Cigarettáztak, alkoholt ittak, autót vezettek, és különböző férfiakkal kalandoztak mielőtt elköteleződtek volna.

A hedonista életmód mellett egyre több nő állt munkába, 1929-re már az amerikai nők negyede, az egyedülálló nők több mint fele vált pénzkeresővé. Persze ez nem jelentette azt, hogy a hagyományos nemi szerepek változásnak indultak volna: az 1920-as években a dolgozó nők közel harmada szobalányként dolgozott, mások hivatali dolgozónak, gyári munkásnak vagy eladónak álltak, azaz "női munkákban" dolgoztak. Ebben az időszakban a nők kevés munkaterület közül válogathattak, és a fizetésük is jóval kevesebb volt, mint a férfiaknak. 1927-ben a férfiak átlagos heti bére 29,35 dollár volt, míg a nőknek mindössze 17,34 dollár.

A flapper életmód hatással volt a házasságra és a nők szexualitására is. A házasságok dinamikája változásnak indult, persze nem az egyenlőség terén, inkább érzelmi szinten. A születésszabályozás egyre szélesebb körben vált elérhetővé - legalábbis bizonyos rétegek számára - ami segített korlátozni a család méretét, ezzel pedig a nők korábban nem tapasztalt módon ismerhették meg a saját szexualitásukat úgy, hogy közben nem kellett tartaniuk a nem kívánt terhesség következményeitől. Persze a házasság még mindig megmaradt fő célként a nők életében, így hiába voltak a kicsapongások, a nők ugyanúgy tartottak attól, hogy rossz hírük lesz, és senki nem fogja feleségül venni őket.

Zelda Fitzgerald, a leghíresebb flapper lány

Mielőtt Zelda megismerkedett F. Scott Fitzgerald regényíróval, éjszakáit különböző partikban töltötte, fess alabamai úriemberek társaságában tobzódva. 1920-as házasságkötésük után viszont már együtt folytatták kicsapongó életmódjukat New Yorkban és Franciaországban. Bár Zelda maga is művész, táncos és író volt, házasságkötése után már inkább csak férje múzsájaként ismerték. A 20-as évek végére Fitzgerald alkoholizmusa és Zelda mentális betegségei elszakították őket egymástól, ráadásul Zelda 1930-ban idegösszeomlást kapott, és élete hátralévő részét szanatóriumokban töltötte.

Érdekes módon Zelda hanyatlása párhuzamosan zajlott az egész flapper-imázs hanyatlásával. Az 1929-es tőzsdekrach lényegében a viharos húszas évek végét is jelentette. A nagy gazdasági világválság kezdetére Hollywood és a tömegtájékoztatási eszközök továbbléptek a flapper stílusról, és az 1930-as években a női divat visszatért a konzervatívabb stílusokhoz, a hangsúlyos derékhoz és a hosszabb szoknyákhoz.

Ha kíváncsi vagy hasonló cikkekre, korábban az 1890-es évek szexszimbólumairól írtunk, a Gibson-lányokról, akik alapjaiban határozták meg az akkori amerikai nők szépségideálját.

Nyitókép: AFP