Gibson-lányok: a 1890-es évek örök szexszimbólumai

Amit Gibson-lányként ismerünk, az tulajdonképp egy rajzsorozat, ami 1908-ban szerepelt az akkori LIFE magazinban. Ezek a vázlatok a modern nőt ábrázolták: tanult, kifinomult, tehetséges és független.

Természetesen a Gibson-lányok gyönyörűek voltak: magas, homokóra alak és fantasztikusan rendezetlen hajkorona. Továbbá - és talán ez a legfontosabb - többé-kevésbé a férfiakkal egyenrangúnak ábrázolták őket. Azonban, a Gibson-lányok által a nők felé támasztott elvárások sok szempontból akadályozták a feminizmust, hiszen ezt a nőideált fegyverként tudták használni a nőgyűlölők.

Charles Dana Gibson a nőket általában teniszezés, golfozás, úszás, kerékpározás és lovaglás közben ábrázolta, ezzel pedig azt az elképzelést hirdette, hogy egy nő lehet sportos és független, miközben még mindig jól néz ki. Az illusztrátor emellett azt is támogatta, hogy el kell fogadnia a társadalomnak azt, hogy a nők szabadon fejleszthessék tehetségüket és kibontakoztathassák érdeklődésüket a művészetek iránt. Gibson rajzai rengeteg konzervatívot vezettek be a nők haladó nézeteibe, amelyek a függetlenedésről szóltak.

Bár nem létezik egyetlen "eredeti" Gibson-lány, széles körben elfogadott tény, hogy Gibson első rajzai a híres modellről, Evelyn Nesbitről készültek. Mások viszont úgy vélik, hogy sok vázlat ihletője Gibson felesége volt, Irene Langhorne. Maga a művész pedig azt állította, hogy a múzsája egyszerűen az összes felszabadult nő volt, akiket az amerikai városokban látott.

Gibson ideális nője általában a felső-középosztályhoz tartozott, bár érdekelte a különböző társadalmi osztályok háttérenek feltárása is. Emellett a Gibson-lányok okosak és magabiztosak voltak, és mindig illendően viselkedtek.

A Gibson-lányok és az "Új Nők"

Mivel a századforduló a nők függetlenségének növekedésével járt, ezt az "Új Nő" korszakának is tekintették. Ez azt jelentette, hogy a nők, a közéletben betöltött szerepeik révén egyenlőséget és lehetőségeket is kerestek. Ők voltak a radikális változásokra törekvő nők. A emberek pedig - tévesen - gyakran gondolják, hogy a Gibson-lányok az "Új Nő" vizuális megfelelői voltak.

Gibson illusztrációi azonban még mindig inkább a patriarchátus-barát változatai voltak. Hogy ennek oka az volt-e, hogy lenézte az "Új Nőket", vagy csupán több képet szeretett volna eladni, örök talány marad.

Bár a Gibson-lányok már annyira függetlenek voltak, hogy valószínűleg volt munkahelyük vagy egyetemre jártak, ez az ideál még nem jutott el odáig, hogy a nők valamilyen vezető pozíciót is betölthessenek, legalábbis nem nyilvánosan.

A Gibson-lányok gyakran voltak úgy ábrázolva, mint akik azon trükköznek, hogyan hódítsák meg maguknak a leggazdagabb férj-jelöltet. Ezzel szemben az "Új Nő" gyakran egyedülálló maradt, mivel ritkán lehetett olyan férjet találni, aki támogatta volna őket a teljes egyenlőségben.

A másik lényeges különbség, hogy a Gibson-lányok az öltözködést tekintve megmaradtak a nőies vonalaknál, az "Új Nő" viszont inkább a kényelmet részesítette előnyben, ami néha azt is jelenthette, hogy férfiruhát húz.

A Gibson-lányok népszerűsége nagyjából két évtizeden keresztül tartott, és áthatotta az amerikai élet szinte minden területét. Az 1920-as évek megérkeztével pedig az aktív Gibson-lány szépen lassan átformálódott, és megérkeztek a flapper lányok.

Nyitókép: vintage.es