Mikszáth Kálmán azért vált el feleségétől, hogy újra elvehesse

Egyszer egy nagy családi ebéden ültünk, ahol a megszokott anekdotázások folytak éppen és felfigyeltem nagybácsikáim párbeszédére. Egyikük évről-évre szorgosan rendezgette a családfánkat és bővítette az aprónép névsoraival. Apai nagymamámról beszélgettek, amikor is elhangzott Mikszáth neve. Emlékszem, zene volt füleimnek, úgy csengett, mint valami karácsonyi dallam.

Nagymamámat amúgy is nagyon szerettem és az írótól is olvastam egy-két kötelezőt, de itt már erősen elkezdtem gondolkodni, hogy lehet e valami összefüggés a költői párhuzamok között.
Innentől kezdve erős kutakodásba kezdtem Mikszáth Kálmán életművét illetően. Azontúl, hogy rendkívül szaftos kis sztorikba bocsátkozott az uraság-cselédség témakörében és a pajzán elemek sem álltak tőle messze a novelláiban. Tudott ő mást is.

Frappánsan gyártott magának ideológiát a nemességét illetően, amiről később kiderült, puszta képzelgés volt. Rendkívül színes fantáziáját igen jól kamatoztatta az életben és írói pályafutása alatt is. Ahogy egyre inkább beleástam magam a Mikszáth család történetébe, annál inkább lett számomra világosabb, honnan kölcsönözte történeteihez az egyszerű, ám annál szerethetőbb szereplőit.

A kis Kálmán szülei egyáltalán nem voltak szegények, sőt mondhatni nagy jómódban tengették mindennapjaikat a Szlovákiai Szklabonyán. Földjüket közel 100 holdra becsülték és az állatokon kívül cselédeket, juhászt és szolgálólányt is tartottak. Két testvére közül Mária, 17 éves korában végleg otthagyta őket egy hirtelen érkezett tüdőgyulladás következményeként, és öccse Gyula, a dohányipar felé kacsintgatott, így kakukktojásként maradt az egyetlen író a családban, sokunk örömére.

1873. július 13-án feleségül vette Mauks Ilona Máriát, a nőt, akinek később másodszorra is megkérte a kezét. A derűre hamarosan árny borult, hiszen még ebben az évben elveszítette szüleit a kolerajárványban, majd kedvesével Budapestre költözött. Micsoda élet és micsoda házasság lehetett volna. Mikszáth diploma nélküli újságíró lett, és bár sorra hozták le írásait a neves lapokban, mégsem volt elég arra, hogy megéljenek belőle.

A nagy igyekezet ellenére is nyomorgott a házaspár. Hogy mennyire kegyetlen volt hozzájuk a sors, mi sem bizonyítja jobban, minthogy egynapos korában elveszítették első gyermeküket. Az író felesége megbetegedett és hazaköltözött szüleihez. Embert - próbáló időszak lehetett ez számukra. Tehetetlenségében, Mikszáth felköltözött a fővárosba és elkezdett komolyabban foglalkozni az irodalommal. Beletemetkezett az írásba.

Mikszáth nagyon elkeseredett és kudarcként élte meg, hogy bár hiába dolgozik, nincs tisztességes jövedelme, ennek okán úgy döntött, elválik feleségétől, ám miután ő hallani sem akart erről, ezért azt hazudta neki, hogy másik nőt szeret. Erre aztán, 1878-ban Mária elvált férjétől, de később, amikor az író rendes fizetéshez jutott, újra összeházasodtak. Különös házasságukból három fiú született, akik közül Albert fiának leszármazottjai ma is élnek.

Ha az író, nagymamám családfájában fellelhető, akkor nekem is közöm van hozzá, még ha csak halványan is. Az én „valahányezredik felmenőm kitartásának köszönhetően, 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Első kiemelkedő történelmi regényét bizonyára te is olvastad, vagy hallottál róla. Mikszáth Kálmán Különös házassága, 1900-ban került napvilágra.
Ez a történet - amelyre a színház és később a filmipar is felfigyelt - hozta meg neki az átütő sikert, majd ezt követte a többi.

Utolsó munkájának A fekete városnak 1911-es megjelenését, könyv formájában már sajnos nem élhette meg. 1910-ben, Budapesten halt meg, abban az évben, amikor nagymamám világra jött. Azóta bármit meghallok Mikszáth-al kapcsolatban, azonnal elönt valami különös melegség.

Egy közelmúltban megjelent könyv kapcsán újabb szálak kerültek előtérbe, de ez már egy másik történet. Ezt az elbeszélést, a feleség, Mikszáth Kálmánné szemszögéből olvashatjátok. Biztosan találni benne számos érdekességet, amiről örömmel írnék egy kis ajánlót, ám előbb el kéne olvasnom.

Nyitókép: Wikipédia/Koller Károly