Diana: a királyi család áldozata vagy egy engedetlen, elkényeztetett hercegnő?

Általánosan az a kép terjedt el Diana-ról, hogy bár gyönyörű volt, kedves és egy született jótét lélek, a királyi család áldozatává vált: Károly herceg folyamatosan csalta, a királyi család mostohán bánt vele, üldözte a sajtó, ő pedig borzasztóan magányos volt és még étkezési zavarokkal is küzdött. A Spencer című film is erre helyezte a hangsúlyt: a hercegnő megfullad a királyi család merevségétől, szigorú és észszerűtlen szabályaitól és az érzelmi hidegségtől, ami belengi az elegáns helyszíneket. Bevallom, én se szívesen töltenék el egy hétvégét ezzel a családdal, ebben a fényűző, de annál ridegebb környezetben. Teljesen átéreztem Diana magányát és ellenállását, ami néhol már annyira nyomasztó volt, hogy legszívesebben kirohantam volna a moziteremből.

Egy dolog viszont nem hagyott nyugodni. Diana a házasságkötése előtt nem tájékozódott arról, milyen egy királyi családban élni? Nem tudta, milyen szigorú szabályoknak kell megfelelni? Nem ismerte magát eléggé ahhoz, hogy tudja, az ő személyisége egyáltalán nem illik bele ebbe a környezetbe? Persze én egyszerű földi halandóként nem igazán tudom elképzelni, milyen az arisztokraták és hercegnők élete, de abban biztos vagyok, ha a közelükbe kerülnék, jól utánajárnék annak, ez mivel is jár. Tudom, Diana nagyon fiatal volt, amikor beleszeretett Károly hercegbe és lehet, hogy a rózsaszín köd teljesen elvette a józan ítélőképességét, de akkor is. Ha valaki ennyire szabad lélek, az ne menjen feleségül a királyi trón örököséhez. Nekem ez a véleményem.

A filmben ugyanis számos olyan jelenet van, amikor Diana elkésik, nem jelenik meg, nem engedelmeskedik, sőt, néha kifejezetten az az ember érzése, hogy direkt borsot tör a királyi család orra alá. A legegyszerűbb szabályokat sem képes már betartani, olyan szinten erős benne az ellenállás, hogy pattanásig feszül a hangulat, amit végül egy méregdrága lánc eltépése old fel. Egyértelmű, hogy teste-lelke nem kívánja a közös karácsonyt és egyedül gyermekei okoznak neki örömet. Vergődik, mint egy szárnya szegett madár, de közben utolsó erejével is ellenáll. Néha szinte nem tudja megkülönböztetni a látomásokat a valóságtól, üldözési mániája van, menekül, néha pedig úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett, engedetlen kislány, aki bármit megadna egy apró szeretetmorzsáért.

A filmben nem az a Diana szerepel, mint akit a legtöbb képen láthatunk magabiztosan, mosolyogva, aknamezőkön sétálva. A filmben egy kétségbeesett, sérült nőt látunk, aki fuldokol egy családban és egy házasságban. Nyilván nem tudta, valójában mi vár rá és nem volt felkészülve erre az életre, de azt tudnia kellett, hogy alkalmazkodnia kell majd ehhez a merev rendszerhez. Arra is mutattak baljós jelek, hogy Károly herceg szíve egy másik nőért dobban. S bár az nem egyértelmű, hogy mi okozza legfőbb szenvedését: hogy férje sosem tudta őt igazán szeretni, s nyíltan csalta éveken át, vagy az, hogy ebben családban sosem lehetett igazán önmaga, azt gondolom, Diana méltó bosszút állt és ott bosszantotta férjét és családját, ahol csak tudta.

S bár arról nem tehet, hogy férje más nőbe volt szerelmes és érzelmi ridegtartásban tartotta, arról viszont igen, hogy nem volt hajlandó betartani a szabályokat, s talán ezáltal még inkább megnehezítette a saját életét is. Ettől függetlenül Diana-t ez is csak még emberibbé teszi. Hisz mindannyian követünk el hibákat, sokan választunk rosszul férjet és kerülünk méltatlan helyzetbe, csak azt nem figyeli árgus szemekkel az egész világ.