Mint kiderült, az 51 éves szívtipró bizony naplót vezet, nem kevesebb, mint 30 éve. Ebből szemezgette ki azokat a történeteket, amiket meg akart osztani a világgal, útravalóként. Azért mondom, hogy útravalóként, mert ez a könyv egyszerre mutatja be Matthew életét, és próbál tanácsot adni mindannyiunk számára, hogy ne vesszünk el teljesen a nagybetűs élet útvesztőjében. Persze nem mondom, hogy olyan tippeket kaptam tőle, amiket mástól ne hallottam volna még, de a hasonlatai, a gondolatmenete, ahogy eljuttatott egyik logikai hurokból a másikba, na az különleges volt.
"Azt jelenti, akartál valamit, de nem kaptad meg. Valamiért nem történt meg: vagy te ügyetlenkedted el, vagy a világ avatkozott közbe. Néha csak így alakul, ilyenkor a legjobb kecsesen meghajolni. De a leggyakrabban, túl gyakran is, azért nem kapjuk meg, amit akarunk, mert korán feladtuk vagy nem vállaltuk a szükséges kockázatot. Minél több melót tolunk a bárcsakjaink alá, annál inkább megkapjuk, amit akarunk. Ne egyensúlyozzunk halálunkig a túl késő és a túl korán kötelén" - érted már, mire gondoltam? Nem mondott semmi újat, de valahogy mégis.
Miközben ilyen és ehhez hasonló filozofikus gondolatokkal tornáztatja az olvasó elméjét, elmeséli élete legnagyobb kalandjait, fájdalmait és tanulságait. Megdöbbentő az a pozitivitás és elfogadás, ami árad minden sorából, az a pimasz játékosság, amivel hozzányúl az élethez - pedig az ő gyerekkora sem csupán mese volt, habbal.
Részletesen mesél a családjáról, illetve a szülei viharos kapcsolatáról, akik az egyik pillanatban szó szerint meg akarták késelni egymást, a másik percben pedig mindent elsöprő szerelemmel imádták a másikat. Háromszor házasodtak össze és kétszer váltak el, a három gyerek pedig végignézte az összes üvöltözést, tányérdobálást és pofonosztást - Matthew mégis úgy emlékszik vissza, hogy boldog gyermekkora volt.
"Szerető családból jövök. Talán nem mindig kedveltük egymást, de mindig szerettük. Ölelkeztünk, puszilkodtunk, birkóztunk, verekedtünk. Nem tartottunk haragot. (...)
Olyan családban nőttem fel, ahol rögtön a testi fenyítés után elvittek a város másik végébe a kedvenc kajáldámba, hogy sajtburgerrel, tejturmixszal ünnepeljük meg a leckét, amit az imént megtanultam."
Ezt pedig nyugodtan veheted szószerint. Volt egy visszatérő álma ugyanis, amit aztán valósággá alakított (félig-meddig). Eszerint az Amazonasban úszkált meztelenül, amikor egyszer csak cápák, kígyók és krokodilok jelentek meg körülötte - ezt a jelenetet pedig egy afrikai törzs figyelte egy dombról. Ja, és azt is hozzátette, hogy ez egy amolyan nedves álom, happy finish-sel a végén.
Az álom már földrajzilag is elég meredek, hiszen nincs az az afrikai törzs, amelyik egy dombról rálát az Amazonasra. De Matthew úgy gondolta, hogy ennél több is van ebben az álomban, ezért fogta magát, és elment az Amazonashoz. Aztán, amikor másodjára is ugyanezt álmodta, akkor Afrikába is elutazott. Ennyi. Elég bátor ahhoz, hogy azt tegye, ami éppen jól esik. Persze, erre lehet azt mondani, hogy akinek van rá anyagi kerete, annak már nem nehéz bátornak lenni, de szerintem ahhoz, hogy ilyen lazán tekeregni merj a világban, sokkal többre van szükség, mint pénzre.
De, hogy meséljek valami akciódús esetet is: egyszer anyaszült meztelenül vitték el hajnalban a rendőrök a saját otthonából, ráadásul úgy, hogy totál be volt állva. Füvezett, meztelenre vetkőzött, és az afrikai dobjain játszott, amikor két egyenruhás mindenféle előzetes bejelentkezés nélkül betört a házába, a földre teperte McConaughey-t, majd bevitték az őrsre rendzavarásért, marihuánabirtoklásért - illetve a letartóztatáskor tanúsított ellenállásért is. Az egyik járőr a rendőrautó felé haladva egy pokrócot akart ráteríteni, hogy Matthew ne ádámkosztümben jelenjen meg a kapitányságon, de a színész nem engedte:
"Óóó, nem! Nem veszek fel szart se! A meztelen valagam a bizonyíték, hogy a saját dolgommal törődtem" - és volt még ennél meredekebb sztorija is, de nem fogom lelőni az összes poént.
Ezt a könyvet el kell olvasni. Tényleg. Na jó, még ezt az idézetet megmutatom, de csak azért, mert ez tükrözi a legjobban a spirituális, bio-vega-jóga Matthew ellendarabját, az "ördögi" másik oldalát:
"Sörrel veszem be a vitaminokat,
Több bagót rágok, mint kéne,
Kúszom és a holdat kergetem,
olyan nőkkel fekszem le, akik seprűn lovagolnak.
Csak azért, hogy megcsókolhassam a tüzet, és fütyörészve sétáljak el."
Ha ezt kaptad karácsonyra, akkor tessék szépen megdicsérni a Jézuskát, mert bizony egy nagyon érdekes olvasmányt nyomott a kezedbe - ha pedig pénzt vagy utalványt kaptál a szeretet ünnepén, akkor adok egy tippet, hogy mire költsd el. Ja, és még mielőtt azt gondolnád: senki sem fizetett azért, hogy ez legyen a véleményem, őszintén úgy vélem, hogy Matthew gondolatainak minél több fejbe el kell jutniuk. Most pedig jöjjön az én személyes kedvenc idézetem:
"Amikor megteheted, kérdezd meg magadtól, hogy akarod-e, mielőtt megteszed."
Nyitókép: 21. Század Kiadó
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.