Ennek érdekében nemcsak azokat tüntették el szem elől, akik vallási vagy származási szempontból nem feleltek meg ennek az ideálnak, hanem bárkit, aki valamilyen testi deformitás miatt nem volt megfelelő külsejű.
Ehhez képest a náci propagandaminiszter - egy gyermekbetegség következtében - kacska lábbal élt: a jobb lába vékonyabb és rövidebb volt, befelé forduló lábfejjel. Emiatt sportolni sem tudott, valamint az első világháborúban a katonai alkalmasságin sem felelt meg.
Goebbels a tanulásba és az olvasásba menekült, és később diplomás tagja lett a náci vezetőségnek. Testi hibája beárnyékolta egész életét, egy olyan korszakban, ahol a tökéletesnek kikiáltott külső meghatározó volt, és egy fejlődési rendellenesség akár az ember életébe is kerülhetett.
A mai világban szokássá vált minden léhűtő férfit nárcisztikusnak beállítani, ám Joseph Goebbels - a szakirodalom szerint - valóban patológiás nárcizmusban szenvedett. Illetve nemcsak ő szenvedett tőle, hanem pozíciójánál fogva a közvetlen környezete, és egész Európa is. A nárcisztikus személy, hogy megóvja saját magát a gyermekkorban kialakuló frusztrációktól, önkéntelenül is kifejleszt egy felsőbbrendű személyiséget, aki mindenki felett áll. Sikeres, csodálatra méltó, erős és tökéletes.
A környezetét is ennek fenntartására használja fel, olykor kegyetlen, másoknak ártó módon. Félelmetes belegondolni, hogy egy ilyen személyiségzavar mire képes, ha valaki szó szerint élet és halál ura.
A kis Joseph nárcizmussal feltuningolt énje már tinédzser évei elején nagy csajozásba kezdett. Nem túl vonzó külseje ellenére elbűvölő modorú, derűs és a végletekig kitartó férfi volt, aki kétségbeesett mohósággal kereste a női társaságot - nemcsak a szexet, hanem a női puhaságot, gyengédséget, az anyai gondoskodást is. Állítólag első hódítása az egyik iskolatársának édesanyja volt, de rendszeresen bonyolódott szerelmi kalandokba az egyetemi évei alatt is. Olykor párhuzamosan két lánnyal is járt, és akkor sem zavartatta magát, ha a barátjának a kedveséről volt szó.
Naplójában mindegyik hódításáról megemlékezik. Érzelmekről, boldogságról ír a maga szentimentális, de mégis rideg módján.
Antiszemita nézetei már fiatalon kialakultak, így sokkolta a hír, amikor titkos szeretője - az Else Janke nevű tanárnő - bevallotta neki, hogy zsidó. Joseph eddig a kapcsolat titokban tartásának fájdalmáról merengett naplójában, ám az információ birtokában viszonyuk teljesen megváltozott. Mindenért Else származását okolta, és átokként tekintett a helyzetre - mégsem szakítottak egyből. A gátlástalan csajozást ugyanúgy folytatta, de valószínűleg a tanárnő volt Goebbels utolsó szerelme, mielőtt megismerkedett későbbi feleségével, Magdával.
A férfi egész életében lelki társként tekintett az elvált, gyermekes nőre, akivel egy náci gyűlésen ismerkedett meg. A közös eszmék iránti rajongásba csak az rondított bele, hogy Goebbels piszkosul féltékeny volt Hitlerre, aki túlságosan is közel került Magdához.
Állítólag Joseph távollétében is meglátogatta, de akkor is gátlástalanul flörtölt vele, amikor ő is jelen volt. Ennek ellenére Magda elfogadta Joseph házassági ajánlatát. A férfi megnyugodott, és naplójában sajnálkozását fejezi ki Hitler iránt, aki szerinte magányos, és azért nem tud bánni a nőkkel, mert túlságosan lágy. Úgy vélte, a nők nem szeretik ezt, mert tudniuk kell, hogy ki viseli a nadrágot.
Lelki társ ide vagy oda, Joseph Goebbels nem bírt magával, és a házassága alatt is megszámlálhatatlanul sok kalandba bonyolódott. Lída Baarová cseh színésznő volt az egyetlen, aki miatt még elválni is hajlandó lett volna a feleségétől. Ez csak azért nem történt meg, mert Lída - szláv származása miatt - alsóbbrendű volt a Führer szemében. Így tulajdonképpen Hitler egész egyszerűen megakadályozta a két éves kapcsolat folytatását.
Magda és Joseph megszállottan rajongott Hitlerért, olyannyira, hogy mind a hat gyermeküknek H betűvel kezdődő keresztnevet adtak: Helga, Holdine, Heidrun, Helmut, Hildegard és Hedwig.
A II. világháború végét és a Führer öngyilkosságát képtelenek voltak elfogadni, ahogy az is, hogy egy Hitler vezetése nélküli Németországban kell tovább élniük. Magda javaslatára először gyermekeiket mérgezték meg ciánkapszulával, majd ők is öngyilkosok lettek 75 évvel ezelőtt, 1945 május 1-jén. A rájuk találó szovjet csapatok titokban eltemették őket, és csak 1970-ben hamvasztották el a testeket, hogy földi maradványaikat az Elbába szórják.
Nyitókép: AFPforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.