Mi hiányzik belőlünk? - A hippi korszak letűnt esszenciája...

Egyetlen gondolat fut csak át az agyamon: vajon hová tűnt az a régi gyermeki rajongás és életigenlés, ami bárhol és bármikor összehozta az embereket ötven évvel a Facebook előtt?

A zene, mint lázadás

A legelső zenei fesztiváloknak elsősorban nem a totális szétesés volt a célja. Egy olyasfajta közeget próbált teremteni a városiasodás és a vietnami háború ellen küzdő társadalmi rétegnek, ahol egyfajta kommunát alkotva tudtak új utat nyitni a változás felé. A "szeretet nyarak" olyan évente megrendezésre kerülő koncertsorozatok voltak, ahol akkoriban még az újdonság erejével hatva, egymás után léptek fel a feltörekvő és a már befutott bandák, énekesek.

A zenészek életükben először láthatták egymás fellépéseit közvetlen a színfalak mögül, rácsodálkozva, milyen hatást gyakorol a másik a közönségre a felszabadított energiáikkal. Akkoriban nem csak abban az esetben léptek fel olyan előadók, mint Jimi Hendrix vagy Carlos Santana, ha vastag pénzkötegeket lógattak a menedzserek és a fellépésszervezők - ugyanis a '70-es években nem százötven ember állt egy-egy fellépő mögött minden egyes nyilvános megjelenése alkalmával.

A szabadság szó az ő esetükben azt is jelentette, hogy sokszor maximum öt embernek a kapacitása kellett - a sajátjukon kívül persze -, hogy összehozzák az állandó bulikat, a hangszerelések karbantartását és cipelését, a szerződések biztosítását stb. Azonban azok a muzsikusok, akik erőn felül is tántoríthatatlanul állták az akkor kibontakozó zenei "ipar" pofonjait, kitörölhetetlenül belevésték nevüket a rocktörténelembe. Ez korántsem a profitról szólt, lélek is társult a dallamok mellé.

Egy nehéz nap éjszakája

Mindeközben idehaza kevés tudomást szereztek a világ dolgairól. A Szabad Európa Rádió számolt be első körben a külvilág történéseiről, és a Beatles hatására kezdtek megmozdulni az akkori fiatalok. Előkerültek a farmerek és a lódenkabátok, hosszú bohém hajjal párosulva. A zene maga egy olyan életérzést adott, amely robbanásszerűen változtatta meg az akkori generáció megnyilvánulásait. Senki sem tudott elszakadni a hétköznapok valóságától, de az utcakép, amelyet az újfajta öltözködés adott, jelezte, hogy valami megmozdult a felszín alatt.

Egyszóval életszagú volt ez az egész, nem volt cicoma és megfelelő körítés az egyes mozdulatok mellé. Persze minden nemzedék és évtized problémája más, hiszen eddig is minden változott és haladt a saját medrében, de úgy érzem, rosszul hittük, hogy ez a fajta "tudásrengeteg", amit a technológia hozott el, majd megvéd a tudatlanságunktól. Hiszen a vége megtalálja majd az elejét.

Bankó Rebeka

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókiép: Shuttertsock