Kislány korom óta szeretem a Batman filmeket, képregényeket, meséket. Érdekelt hát, mi újat tudnak mutatni - ha tudnak egyáltalán. Az előzetes alapján sejteni lehetett, hogy nem egy "átlagos" szuperhős filmet fogunk kapni - de persze láttunk már olyat, hogy az előzetesnek szinte semmi köze nem volt a filmhez, szóval, ez alapján sem szabad még ítélkezni.
Az utolsó filmkocka végén csak ültem és pislogtam. Sokkolt, amit láttam. Itt kérem szépen, egy kőkemény drámát nyomnak az arcunkba. Nincs finomkodás, nincs fejsimi és becézgetés. Csak a rideg és mocskos valóság.
Egy teljesen új oldaláról ismerhetjük meg Jokert, aki ekkor még csak Arthur. Egy seszínű kis senki, akin a világ nemes egyszerűséggel áttapos. Megalázzák, megverik, és gúny tárgyává teszik oly sokszor, hogy szimpatizálni kezd vele a néző. Szegény, szerencsétlen, esetlen Arthur! A csontsovány férfi, aki az édesanyját ápolja. Egy jóravaló fiatalember, akinek egyetlen vágya, hogy komikus válhasson belőle
De ez nem egy hollywoodi romantikus sztori, ahol pillangók és kismadarak segítik fel reggelente a köntösödet. Ez Gotham, ami most még sötétebb és komorabb, mint amilyennek eddig valaha is láthattad.
Tökéletesen lett felépítve a történet. Végignézzük, hogyan válik ebből a mentális betegségekkel küzdő férfiből egy mániákus gyilkos. Összeverik az utcán, ugratják a melóhelyén. Majd jön az az ominózus eset a metróban, ahol már sejteni lehet, hogy hamarosan kibontakozik belőle az őrület. De a katarzisra még várni kell - előbb még beledöfnek egyet-kettőt ebbe a labilis állapotban lévő emberbe.
Kicsit felhúztam a szemöldököm, mikor azt kezdték boncolgatni, hogy Joker Thomas Wayne zabigyereke.
Ez talán túl erős lett volna, és emészthetetlen is. Hamar kiderül azonban, hogy csak az anyukája kényszerképzeteiről van szó. Azt hiszem, az édesanya a kulcspont. A film ott éri el a tetőpontot, mikor az anyjával is konfliktusba kerül. Abban a pillanatban veszíti el az utolsó szálat is, ami még a valósághoz kötné. Onnantól kezdve Arthur megszűnik létezni, és csak a jól ismert Jokert látjuk.
Nehéz elvonatkoztatni, hiszen tudjuk, később mivé válik. Viszont azt kell mondanom, hogy pontosan egy ilyen háttértörténetre van szüksége ennek a karakternek. Szörnyű és felháborító dolgok sorozatára, ahhoz, hogy azzá váljon, akit mindenki ismer. És ehhez a sikerhez bizony szükség volt a főszereplő hibátlan munkájára is.
Joaquin Phoenix hatalmasat alakít. Számomra ő sosem volt egy kiemelkedő színész, inkább a középrétegbe soroltam. Nem rossz, de semmi extra. Ezt a mai napon gyökeresen megváltoztatta. El tudta hitetni velem, hogy amit látok, az valóság. Nem mesterkélt, nem erőltetett. Pont annyi, amennyire szükség van.
A záró jelenetek pedig oly mértékben odaszegezik a néző tekintetét a vászonra, hogy még pislogni sem mersz, nehogy lemaradj valamiről. Ahogy feláll a kocsi motorháztetejére és béna táncba kezd, már mindenki számára tiszta sor, hogy valóban megszületett a zöld hajú, őrült csávó. Akinek parancsát százával követik a nála talán még őrültebb emberek. Mindenesetre én arra is kíváncsi lennék, hogyan válik ő az alvilág urává, mert ezzel a történettel csak a felszínt kapargattuk meg...
Nyitókép: Northfoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.