Tamara de Lempicka: A művészet, a drogok és a szex fogságában...

Nagyon fiatalon ment feleségül az ifjú ügyvédhez, Tadeusz Lempicki grófhoz, fényűző életüknek a bolsevik puccs vetett véget. Lempicki grófot a forradalom után bebörtönözték, de a fiatal feleség - kihasználva a mérhetetlen korrupció lehetőségeit - kiharcolta a szabadon engedését. Útleveleket szerzett, és elmenekültek Oroszországból.

A férj azonban nem volt képes feldolgozni a szegénységet és a börtönben átélt traumát, nem találta helyét a francia fővárosban, így ivásba menekült. Tamara pedig átvette a családfenntartó szerepét: felfrissítette a szentpétervári művészeti akadémián szerzett tudását, és festeni kezdett - elsősorban a megélhetésükért. Mániás megszállottsággal dolgozott, sokszor 12-14 órát naponta.

Feltűnő öltözködésével, excentrikus viselkedésével és titokzatosságával pedig egyhamar a dekadencia és a luxus jelképe lett a francia fővárosban. Nem mindennapi festményei teljes mértékben kifejezik annak modernizmusát, a gépiesedést és az art deco szellemét. Lempicka a felső tízezer divatos és legjobban fizetett portréfestője lett. 28 évesen már büszkén vallhatta, hogy festéssel kereste meg az első millióját.

Életét állandó futólépésben élte: művészet és kokain, törekvés a szláv femme fatale képének folyamatos megőrzésére és szex, szex, szex. Ujja köré csavarta a gazdag, öregedő férfiakat, elcsábította a fiatal, jóképű fiúkat, de a vonzó lányokat sem hanyagolta el - nőkkel és a férfiakkal egyformán és nagy számban viszonyt folytatott. Leplezetlenül biszexuális volt, ami a festményein is jól érzékelhető.

A házaspár féktelen életvitele tönkretette a kapcsolatukat, így elváltak.Lempicka a képeiből már annyit keresett, hogy megengedhetett magának egy elegáns, nagyvonalúan berendezett párizsi apartmant, ami a szalonja, lakása és műterme is volt egyben. Ugyanúgy mozgott az arisztokrácia, mint a nagypolgárság köreiben, és céltudatosan fordult gazdag patrónusokhoz.

Egy idő után már presztízs kérdésnek számított az alkotásait birtokolni, vagy esetleg portrét festetni vele. A dúsgazdag Raoul Kuffner de Dioszeghi báró beleszeretett a festőnő saját magát ábrázoló St. Moritz című képébe, és már a festőállványról megvette azt. Sőt, Lempickaéletvitele sem ijesztette el, így hamarosan mecénásból szeretővé, majd férjjé avanzsált.

A húszas éveket az élet habzsolása jellemezte, a világgazdasági válság még gyerekcipőben volt - lassan és szinte észrevétlenül közeledett csak -, és a modern nő, ha nem a gyárban, a földeken vagy a bordélyban gürcölt, akkor akár a sípályákon is lehetett, vagy éppen zöld Bugattiban ült. Alig van ismertebb képe, mint a fantasztikus Az asszony zöld Bugattiban című, ami szintén önarckép, és a mai napig számtalan női magazinban reprodukálják.

A történelem viharait átélt Tamara már jóval a II. világháború kitörése előtt rávette férjét, Kuffner bárót, hogy adja el magyarországi birtokait, és helyezze el a vagyonát svájci bankokban. A férfi így is tett, és mivel mindkettejüknek menekülnie kellett a nácik elől, így az Egyesült Államokban telepedtek le - és élték viharos házasságukat a báró haláláig. Férje halála után Lempicka néhány évig a lányával lakott, majd élete végéig Mexikóban élt.

Amikor meghalt, a lánya teljesítette utolsó kívánságát, és hamvait a Popocatépetl vulkánba szórta. Ahogy a helikopter a kráter fölé emelkedett, egy erős szél majdhogynem a mélybe sodorta azt. A drámai távozás igazán jól illett a festőnő egész életéhez, ő sem tudta volna méltóbban lebonyolítani - biztosan elégedetten mosolygott sors rendezésén.

Aki Tamara de Lempicka képeit múzeumokban keresi, nemigen találhat. Majdhogynem az összes műve magántulajdonban van, festményei csillagászati összegekért kelnek el, és olyan hírességek tartoznak lelkes rajongói közé, mint például Donna Karan, Jack Nicholson, Madonna vagy Barbra Streisand.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: AFPforum