Cat person - A novella, ami felrobbantotta a netet

Nem véletlen, hogy nem hallottál még Roupenianról, hiszen a 36 éves írónőnek most közölte először írását egy olyan nívós irodalmi-politikai lap, mint a New Yorker. Előtte összesen kétszázan követték a szerzőt Twitteren, most pedig 1,2 millió dollárért vették meg a legnagyobb kiadók az első két könyvének a jogait - amelyekből még egyetlen betűt sem ütött le. Szóval nagyon akartam utálni ezt a novellát, de nem ment. Mert tényleg zseniális.

Miről szól?

Ha esetleg még nem olvastad volna, a Cat Person egy húszéves lányról, Margot-ról szól, aki egy moziban dolgozik. Itt ismerkedik meg a tőle jóval idősebb Roberttel, aki ugyan elsőre nem tűnik egy szívtiprónak, ám mégis van benne valami vonzó Margot számára. Először chatelni kezdenek - itt kezdődik a mindenki számára jól ismert huzavona: ki mennyit vár az válaszaival, és ki mennyire tűnik lelkesnek az online beszélgetések során. Elmennek randizni is, de a találkozó nem sikerül valami fényesen, ráadásul Robert borzalmasan csókol. Végül néhány pohár pia után a lány mégis úgy dönt, hogy felmegy a férfi lakására - ám a szex annyira kellemetlen élmény lesz a számára, hogy végleg kiábrándul Robertből. Eleinte úgy tűnik, hogy a férfi tudja kezelni Margot döntését, de miután meglátja a lányt egy bárban a barátaival, egyre bunkóbb üzeneteket kezd küldeni neki, és végül teljesen lejáratja magát.

Elsőre semmi különös, ugye?

A Cat Person varázsa azonban éppen ebben rejlik. Annak ellenére, hogy igényesen van megírva, mindenki számára érthető és olyan nyelvezetet használ, amely alapján egy valóságos történetnek tűnik, mintha csak valamelyik barátnőnkkel vagy velünk történt volna meg.

Margot is végig ezt teszi a történet során, hiszen végig csak Robert érzéseivel foglalkozik, azzal, hogy a férfi jól érezze magát, miközben belül ő végig csak agonizál, és próbálja a lehető legkevésbé kínossá vagy megalázóvá tenni a dolgokat számára. Margot mindannyiunk belső hangja azokban a szituációkban, amikor a lehető legjobb szándékkal álltunk hozzá valakihez, egyenesen magunk elé helyezve a - jelen esetben még teljesen idegen - másikat, ennek ellenére katasztrófa lett az egészből. Ugyanis Robert egyetlen pillanatra sem figyel Margot-ra. Ő nem azzal foglalkozik, hogy a lány jól, de akár, hogy kényelmesen érezze magát.

A másik különösen üdítő a történetben, hogy egyik szereplő sem tökéletes. Annak ellenére, hogy az eseményeket Margot szemszögéből látjuk, és az ő gondolatait olvassuk, azonnal meglátjuk az esendőségét és a "hibáit" is. A lány ugyanis többször megjegyzi magában, hogy Robert kissé nagydarab, ami nem feltétlen esik bele az ő férfiideáljába. (De melyikünket ne zavarta volna már, hogy a másik a kicsit pocakos, vagy éppen kissé alacsony. Vagy éppen - uraim - hogy nagy a feneke, vagy, hogy túl magas.)

Fontos kiemelni, hogy Robert eleinte valóban szimpatikus Margot-nak, a lányt nem a rossz szándék vezérli, csupán idő közben ráeszmél, hogy nem ezt az embert keresi. Hoz egy döntést. Amit - jobb esetben - a másik félnek tiszteletben kellene tartania. De annak ellenére, hogy kettejük közül Robert az idősebb, mégis ő viselkedik éretlenül - és lássuk be, kifejezetten durván. Pedig Margot megbízik benne. Felmegy a lakására, pedig alig ismeri, ágyba bújik vele, pedig már a csók is rossz volt.

A srác, aki végig csendben volt a találkozón, aki teljes nyelvbedobással smárolt, akinek borzalmas a humora, akiről kiderült valami kínos még az elején, ami miatt elment a kedvünk, vagy akit az elején vonzónak találtunk, de miután ágyba bújtunk vele, nem akartuk megismételni a dolgot. Robert az a pasi, akivel miután leizzadva megbeszéltük, hogy legyünk barátok (és beleegyezett), részegen bizarr, haragos üzeneteket küldözget nekünk. Robert randizott már veled is, velem is és Margot-val is. Mindannyiunknak volt egy ilyen "macskás pasija".

Nyitókép: Shutterstock