Antónia pedig elhozta most nektek a cipőkiállítás legizgalmasabb titkait!
A magassarkú cipő nekünk, nőknek, az egyik legjobb csábításkor bevethető fegyverünk, ám bő 400 évvel ezelőtt nemcsak a nők jártak magas sarkakon, hanem például XIV. Lajos is bolondult a kopogós cipőkért. Sőt, a Louboutin védjegyévé vált vörös talp sem új keletű: a Napkirály udvarában a csizma színétől elütő piros sarok az elit kiváltsága volt. Ám a gazdagságot nemcsak díszítéssel, hanem a cipő magasságával is kifejezték!
De valljuk be, hiába volt divatos, borzasztóan nehéz lehetett járni a platformok elődjének számító velencei chopine-ben. Mint ahogy a gésáknak sem lehet egyszerű egyensúlyozni kétujjas zoknival hordott magas fatalpaikon.
Lábak terén a kínai lányok voltak a világon a legkiszolgáltatottabbak. Errefelé a piciny lótuszláb a férj gazdagságát és rangját mutatta, így nem engedhették, hogy lábfejük 8-10 centinél nagyobbra nőjön. A lányok lábujjait három éves korukban a nagylábujj kivételével visszahajtották, és éjjel-nappal elfáslizták.
Ehhez a barbár módszerhez képest a hantiknál bevett szokás inkább "csak" megalázó: náluk csupán azok a nők hordhattak gyöngyökkel kivarrt cipőt, akik "tiszta" állapotban voltak, vagyis nem menstruáltak.
A magyar paraszti mentalitás pedig sokáig annyira a férfit helyezte előtérbe, hogy míg a család feje csizmában járt-kelt, a nők és a gyerekek meztelen lábakkal bandukoltak mellette a porban.
Annak idején az ünnepi cipők reprezentációs célokat is szolgáltak. Itt igazán szárnyalhatott a tervezők fantáziája: szabhattak, hímezhettek, díszíthettek, a magyar lányok pedig kedvükre "cifrálkodhattak".
Ghánában gyorsan ki lehetett szúrni a vándorcipészeket az utcán, feltűnően színesre festett szerszámosládáiknak köszönhetően. Az ottani szegénység egyik szimbóluma az elhasznált autógumiból és fakéregből készült papucs.
Indiában pedig a gondosan ápolt, díszített női lábfejek fétise virágzik: a hölgyek hennával, csörgőkkel, lábékszerekkel keltik fel a férfiak vágyát. Náluk az általános lábbeli az ujjgombos paduka, amely a nyáron oly kedvelt tangapapucsok elődjének számít.
Őseink a cipőket nemcsak hordták, hanem hozzájuk különböző vallási szokásokat, hiedelmeket is kapcsoltak. A szerelmi varázslás egyik formája az volt, hogy kiszemeltjük meztelen lába nyomát felszedték, és annak porát a ház falához vagy a kemencéhez tapasztották.
A tunéziai berbereknél a házassági ajánlatot a menyasszony az ajándékként kapott fél pár cipő visszaküldésével fogadhatta el, az esküvő napján pedig a rontás ellen sót és tűt tettek a papucsába. Nálunk, magyaroknál, ehhez hasonlóan fémpénzt rejtettek a lábbelikbe.
És ha azt gondolod, itt vége a kuriózumok sorának, akkor nagyon tévedsz! A Néprajzi Múzeum különleges kiállításán ugyanis még halbőrből készült vízhatlan csizmát is láthatsz, vagy az ausztrál bennszülöttek által hordott vérbosszú cipőt, melyet emberi hajból és madártollakból fontak össze, majd vérrel itattak át. Sőt, létezik olyan ország is, ahol az ország függetlenségének szimbóluma egy szandál!
A kiállítás 2017. november 30-ig tekinthető meg a Néprajzi Múzeumban. Érdemes megnézni! :)
Nyitókép: Néprajzi Múzeum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.