És mi csak állunk, nézzük azt a képet arról a világszépnek kikiáltott hajdani díváról, és nem értjük, hogy mit ettek rajta az emberek. Pedig csak pár apró részletet, dátumot és eseményt kell megismernünk ahhoz, hogy megértsük, hogy akkor és ott miért épp egy ilyen külső varázsolta el az embereket...
Az 1929-ben kezdődő nagy világgazdasági válság után 1933-ig kellett várni, hogy fokozatosan visszaálljon az általános anyagi biztonság, és az emberek újra kedvükre járhassanak szórakozni - például moziba. És ennek nagyobb hatása volt arra, hogy kit vagy mit láttak szépnek az emberek, mint gondolnánk! Az évtized derekán megjelent a hangosfilm, és egyre több volt a színes alkotás is, aminek köszönhetően a filmvászon megtelt élettel és dívákkal. Eltűnt a korábbi bohókás, kissé fiús nőideál, és helyébe magas, karcsú szőkék léptek.
A divatos hölgyek a megváltozott szabásvonalat és a gyártástechnika fejlődésének köszönhető, újfajta fényes anyagokat keresték. A kor egyik meghatározó divattervezője, Elsa Schiaparelli pedig jó barátságot ápolt Salvador Dalíval, Pablo Picassóval és Man Ray-jel - és ez meg is látszik az általa diktált divaton. És ezáltal a közízlésen is!
Szintén a filmes dívák hatására a szépségápolás és sminkelés olyan elterjedtté vált, hogy még a legszerencsétlenebb helyzetben lévő háztartásban is megtalálható volt a púder, a rúzs és a szempillaspirál.
A húszas években Maksymilian Faktorowicz - azaz Max Factor - piacra bocsátotta sminkmárkáját, és ezzel a hétköznapi nő kezébe adta az irányítást a saját szépsége felett. Amúgy tőle származik a "make-up" szó (előtte "cosmetics"-ként emlegették a sminkcuccokat).
Szépségikonok: Greta Garbo, Marlene Dietrich, Mae West, Jean Harlow, Dolores del Río
Ajánlott filmek: Marokkó (1930), Nagyvárosi fények (1931), Vacsora nyolckor (1933), Elfújta a szél (1939), Óz, a csodák csodája (1939)
A második világháború véget vetett a jólétnek, és a pompa helyett újra a praktikum lett az uralkodó elv a szépségipar háza táján. Európában például spórolási megfontolásokból meglehetősen erősen csökkentették a ruhákhoz felhasználható anyagmennyiséget, és a nők többnyire praktikus, katonai uniformis jellegű ruhákat hordtak a hétköznapokban. Párizs 1940-es náci megszállásakor a couture fővárosa még inkább háttérbe került, így az Egyesült Államok kapott nagyobb szerepet a divat diktálásában - és kialakította a saját, "sportosabb" stílusát.
Az amerikai nőideál még a kemény körülmények között is ragyogott, és élénk vörös rúzst hordott. Sok színt "Victory Red" (Győzelmi Vörös), "Patriot Red" (Hazafias Vörös), "Fighting Red" (Harcoló Vörös) nevekkel láttak el, ezzel is erősítve a vörös ajkak hipnotikus erejét. Rengeteg hirdetés buzdított arra, hogy a frontra küldött leveleiket egy csókkal pecsételjék, ezzel bátorítva szerelmüket. A smink többi része egyébként a kor technikáihoz képest egész természetes volt: gyorsan el lehetett készíteni. Bár nagyon gyenge minőségben, de megjelentek a púderkompaktok, hogy a hazát szolgáló nők a gyári ebédszünetekben is fel tudják frissíteni magukat.
Mindezzel szemben állt a náci Németország nőideálja, ahol rosszallóan tekintettek a festett arcra: Hitler nem szerette a sminket...
Ám a tengerentúli szépségideál alakulása - a háború hatására - egy újabb meghatározó állomáshoz érkezett: 1942-ben egy újonnan indult magazin szerkesztője azt javasolta, hogy minden kiadásban szerepeljen egy olyan modellfotó, amelyet kitűzhetnek a katonák a falaikra. Ez a javaslat az elkövetkező időszakban a fotózás egy újfajta stílusát alakította ki. Mindenki imádta a pin-up girl-öket: sok pilóta festett a repülőjére csinos lányt, még a hiroshimai atombombára is Rita Hayworth képét ragasztották.
A háború végeztével, mikor még jegyre lehetett kapni az ételt és a ruhákat is, a francia divat Christian Dior vezetésével újra feltámadt. A Corolle-vonal - később "New Look" néven emlegetett stílus - a pin-up lányok élettel teli szexualitása után visszatért a klasszikus, törékeny női szépséghez. Mindenki a rég hiányolt luxusra és ragyogásra vágyott, emellett az egymástól olyan sokáig távollévő párok hajlamosabbak voltak a tradicionális férfi-női szerepekbe helyezkedni.
Ajánlott filmek: Aranypolgár (1941), Casablanca (1942), Elbűvölve (1945), Maléna (2000)
Nyitókép: Wikipedia
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.