Szilveszter volt. Jóval az éjféli ujjongás, három pohár bor és egy kis pezsgő után, egy jobb napokat megélt, zöld fotelben ültem.
Mivel az én torkomnak egy csepp alkohol olyan, mint szűzlánynak a lófasz, e csekély mennyiség is beültetett a kezdő alkoholfogyasztók körhintájába. Forgott velem a szoba, elmosódtak az élek, kitolódtak a határok. A bárpult, mint valami szürrealista kígyó tekeredett végig a helyiségen, és mintha épp elnyelni készülne a pult végén imbolygó Krisztinát. De Krisztina megmenekült, mert hirtelen lefordult a bárszékről, és táncolni kezdett.
A tv-ben egy férfi beszélt, városokról és tűzijátékokról, Krisztina pedig megjegyezte, hogy életében nem hallott még ennyire jó rap számot. Azután a távirányítókkal babrált, és néha olyan érzésem volt, hogy le akar lőni velük. "Beteszek neked egy filmet, hogy ne unatkozz" - mondta, és visszakacsázott a pohara mellé. Becsuktam a szemem. Amikor kinyitottam, már ment a film. Két Acapulco inges fickó száguldott egy piros kabrióban, és drogokról meg denevérekről volt szó.
Újra becsuktam a szemem, és újra, és újra. Amikor kinyitottam, mindig ott volt az a két fickó, amint éppen valamit csinálnak. Bajba keverednek, kimásznak belőle - vagy nem. Keresik az amerikai álmot. A lejátszó végtelenítve közvetítette kalandjaikat. Így láttam először a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmet, és így találkoztam először az írójával, Hunter S. Thompsonnal. Bár akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ki ő és milyen stílusos a mi találkozásunk.
Most felsorolhatnám az életrajzi adatait, hogy mikor és hol született, valamit a szüleiről és, hogy kezelhetetlen gyerek volt, amit sosem nőtt ki. De ki fogja megjegyezni azt, hogy 1937-ben született Kentucky államban? Az ilyen száraz adatokat meghagyom a Wikipedia privilégiumának.
Bármennyire is kiemelkedő momentuma életének a születés, az első, tiszta tüdőből felhangzó bömbölés, azokat a dolgokat, amelyek miatt kivált az arctalan tömegből, akkor tette, amikor ez a tüdő egyáltalán nem volt tiszta. Amikor már megismerte a cigi és a vízipipa füstjét, az éter gőzét és minden felszippanthatót. Persze fontos, hogy elhelyezzük őt a korban, amelyben élt és meghatározta.
Ez a hippik, beatnikek, a "drogrobbanás" kora volt.
Hunter S. Thompson egy teljesen hétköznapi sportújságíróként kezdte a pályafutását, de szerencsére '65-ben a The Nation felkérte, hogy írjon cikket a Hell's Angels motoros bandáról. Amúgy az itt szerzett élményeiről később könyvet is írt. Ez hozta meg számára a sikert és az ismertséget. Bár már ekkor érezhető, hogy ő nem egy hétköznapi figura (két évig élt a motorosokkal anélkül, hogy azok tudták volna, hogy könyvet ír róluk), ettől még simán feledésbe merülhetett volna a neve.
Ami miatt mégsem így történt, az az, hogy forradalmasította az amerikai újságírást, és ezáltal az egész világra hatással volt. Thompson szerint az újságírói objektivitás csak mítosz. Sutba vágta a szakmai nyelvezetet és szabályokat, így született meg a gonzó stílus, ahol az író nem pusztán narrátor, hanem maga is szerves része a sztorinak. Mint most én.
Nem tudom hova tenni ezt a fickót magamban. Csodálom és rühellem őt egyszerre. Irigylem és megvetem. Itt ülök a laktózmentes kakaómmal szabálykövető konzervatívként, és szinte hallom, ahogy gúnyosan röhög rajtam. Képzeletben nyelvet öltök rá, és bevallom: igen, imádok minden lázadót, aki túllép a sima polgárpukkasztáson, és "beletrafál a hülye faszok bágyadtságának kellős közepébe". Mert meg meri tenni azt, amire mindenki vágyik. Kilépni a komfortzónából és olyan dolgokba keveredni, mint a Félelem és reszketés Las Vegasban hősei.
Thompson (aki még mindig a kakaómon röhög) nem volt példás apa és jó férj. Nem volt olyan férfi, akit követendő példaként emlegetnek a cserkész dzsemborikon. De zseniális és hiteles újságíró volt. Ő tette az első lépést azon az úton, amin most a bloggerek járnak. Amúgy meg, az ő élete és halála a példa arra, hogy hová vezet az, ha valaki túl sok Hemingway-t olvas. Még nincs dél. Öntök magamnak egy pohár bort. (Sakk-matt, Öreg!)
Írók, akik az őrület áldozatai lettek
Zelda és F. Scott Fitzgerald - Akik "Gatsby életmódba" haltak bele
Nyitókép: iStockphoto
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
