Fogamzásgátlás az óvszer előtt... (Jujj!)

Írásos feljegyzések bizonyítják, hogy az időszámításunk előtti 3. évezredben az ókori egyiptomiak már használtak különböző eszközöket, hogy megakadályozzák a teherbeesést. Mai szemmel igen bizarr dolgokat. Úgy, mint például krokodilürüléket (!), amit mézzel elegyítettek, és helyeztek a hüvelybe. Míg arab sorstársaik gránátalmát vágtak apró darabokra, kevertek össze kősóval, timsóval, citromlével, és ezt helyezték ugyancsak a vaginába.

Másik lehetőségnek bekerült a képbe a hüvelyöblítés, ami bár hatékonyságban csekély eredményekkel tudott büszkélkedni, de legalább magát az aktust nem tette tönkre. Mert azért krokodilürülékkel vagy savas citromlével kevert szemcsékkel nem biztos, hogy annyira élvezetes lehetett az együttlét. Tehát a légyott után sok esetben növényi főzeteket használtak öblítésre.

Arisztotelész az Orvoslás története című kötetében leírja, hogy a tömjén, olívaolaj és cédrusolaj keverékét vetették be a nem kívánt gyermekáldás ellen. Az ókor egyik legelterjedtebb fogamzásgátlója, a silphium nevű növény a hatalmas kereslet miatt egyenesen kipusztult. Ugyanakkor az ókori rómaiak többféle fogamzásgátló módszert ismertek, és már használtak óvszert. Azonban az eldobható "verzió" megvételére sokaknak nem volt pénze, így azt a nem túl higiénikus módszert választották, hogy szappannal öblítették ki használat előtt.

És természetesen sokan választották a fogamzásgátlás legegyszerűbb módját, a megszakításos közösülést, amit egyébként a Biblia is megemlít, és már Afrika ősi népe is ismert. Sőt, voltak olyan törzsek is, akik a petefészek művi roncsolására voksoltak. De előszeretettel kísérleteztek férfiakon is.

A középkorban a gyógyfüvekből készült főzetek térhódítása vette kezdetét, de vajmi kevés eredménnyel büszkélkedhettek. Frissítést hozott Gabriel Falloppio olasz anatómus, aki nedvesített lenvásznat ajánlott az óvszerhez hasonlatosan alkalmazni. Habár elsődleges célja a rohamosan terjedő nemi betegségek visszaszorítása volt, de a teherbeesés megelőzésére is igen hasznosnak bizonyult.

Az áttörés

Első írásos feljegyzésünk az 1600-as évekből származik a kondomról, amely előállítására Európában kidolgozott juhbelet használtak. A kondom Dr. Condomról kapta a nevét, aki a kicsapongásairól híres II. Károly számára próbált megoldást találni.

A mai napig használatos pesszárium elődjét 1838-ban Adolphe Wilde készítette el, míg 1882-ben egy Hesse nevű német orvos fedezte fel a tényleges pesszáriumot, amely 1930-as évek Európájának legfelkapottabb fogamzásgátló módszere volt.

Az 1920-as években jelentek meg az első méhen belüli termékenyítést gátló eszközök, és 1960-ban az első antibébi tabletták, amelyek hormontartalma egy kisebb fajta lórúgással ért fel.

És ezzel szépen végig is jártuk az emberiség történelmének egyik legfogósabb kérdését, amelyre a mai napig nem született olyan módszer, ami teljes körű védelmet nyújtana - mellékhatás nélkül. De ha végignézzük, hogy a kezdetleges, drasztikus "bevetésektől" hova jutottunk, akkor bőven van okunk optimistának lenni!

Nyitókép: iStockphoto