Közel 18 év kihagyás után rendezett nagyjátékfilmet Enyedi Ildikó, és a napokban megrendezett 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon négy elismerést is bezsebelt - köztük a fődíjat is!
A rendezőnő legújabb filmje, a Testről és lélekről filmes berkekben már jó ideje közszájon forgott. Sokan reménykedtek a sikerben, és jó páran az ellenkezőjét jövendölték.
Több szempontból sem volt alaptalan a félelem, hiszen Enyedi Ildikó, aki egyben a film forgatókönyvírója is, nem hódolt be a 21. század vélt vagy valós elvárásainak! Nem akart közönségfilmet, még akkor sem, ha ez a döntése adott esetben egyenesen út lehet a bukáshoz.
Nem, ez a 62 éves nő alkotni akart! Valós érzelmeket, valós élethelyzeteket, két lábon járó átlagembereket akart látni a vásznon! Olyannyira nem volt hajlandó engedni elképzeléseiből, hogy a főszereplőkkel is komoly kockázatot vállalt: Borbély Alexandrának ez volt az első filmes főszerepe; Morcsányi Géza pedig valójában nem is színész, hanem dramaturg és fordító.
A film története egy szerelmi szál köré fonódik, de korántsem a megszokott hollywoodi köntösbe bújtatva. Ám szerencsére nem is esik át a ló másik oldalára, és a művészfilmek nyomasztó, elvont hangulatát sem erőlteti a nézőkre.
Viszont a helyszín nagyon is meglepő: egy vágóhíd. Ez pont annyira megdöbbentő és visszataszító, mint amennyire sok esetben maga az Élet is! Ellenben pont eléggé elrugaszkodott ahhoz, hogy könnyedén bele tudjuk élni magunkat a főhős helyzetébe.
A filmre gyenge kifejezés az, hogy nem szokványos! Egyáltalán nem passzol a 21. századi felpörgött életritmusunkhoz. A film vitathatatlanul lassú, sőt olykor vontatott lenne, ha az operatőr, Herbai Máté gyönyörű képei nem rántanák ki az álmatagságból. Így a film nézése közben olyan érzése támad az embernek, mintha ötvözték volna a mozgóképet egy remek könyvvel.
Nem bontja ki helyetted a sztorit: hagyja, hogy bekapcsolódjanak az érzékeid és a képzelőerőd. Nincsenek benne közhelyek, se slampos klisék! Cserébe viszont játszi könnyedséggel, de kikerülhetetlen kegyetlenséggel világítja meg: mennyire eltávolodtunk az élőszóban folytatott kommunikációtól, és milyen alacsony szinten van az érzelmi intelligenciánk...
A forgatókönyv tíz éve íródott, de nem is lehetne ennél aktuálisabb! Kiválóan szemlélteti jelen korunk bezárult, befordult világát. Ugyanakkor - ha nem is úgy, ahogy elsőre gondolnánk, de - reményt ad. Vagy legalábbis elhinti a magját, hogy bizakodhatunk, tehetünk a fejlődésért, önnön boldogságunkért!
Hosszasan lehetne még ragozni a miérteket, de valójában teljesen értelmetlen tovább olvasni róla.
A filmet meg kell nézni, és hagyni, hogy szembesítsen önmagunkkal, felgyülemlett fájdalmainkkal és meg nem értettségünkkel! Ez az út nem könnyű, de sokkal kalandosabb, mint eltékozolni az életet.
Nyitókép: AFPforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.