Nálunk nem olyan elterjedt az ezzel kapcsolatos ellenséges hozzáállás – mi többnyire örülünk, ha egy külföldi félszegen kinyögi az útbaigazítás után, hogy „koszonom" –, viszont a tengerentúlon előszeretettel szállnak rá azokra, akik úgy „merészelnek" viselni valamilyen tradicionális holmit vagy frizurát, hogy nem tagjai az adott kultúrának.
Szeretem az utca emberével készült rövid interjúkat. Olyan szeletét mutatják meg a társadalmunknak, amelybe betekintve valahogy mindig nagyon kielégítő, érdekfeszítő, sőt, sok esetben rendkívül bizarr képet kapok arról, milyen világban élünk.
Nemrég egy külföldi tiktoker csatornáján fedeztem fel egy jó kis interjúsorozatot, melynek keretében egy nemzeti viseletbe öltözött férfi kérdezett meg járókelőket arról, hogy tetszik-e nekik a rajta lévő összeállítás. Kipróbálta ezt tradicionális mexikói, illetve kínai ruhában úgy, hogy ő maga egyik kultúrát sem képviselte származása által.
Azoktól, akik az egyik népcsoporthoz sem tartoztak a kettő közül – leginkább fiataloktól – megdöbbentő válaszokat kapott: a megkérdezettek kifejtették, hogy szerintük sértő, amit tesz, hiszen fogalma sincs, milyen hagyományok mentén alakult ki az a ruházat, amit magára öltött.
Emberünk ezután ellátogatott a zömmel mexikóiak, illetve kínaiak által lakott városnegyedekbe, majd őket is meginterjúvolta külsejével kapcsolatban. Láss csodát,
mindenkinek tetszett az öltözéke és érdekes módon senki nem érezte sértve magát, sem a kultúráját csak azért, mert a riporter úgy viselte a holmijaikat, hogy ő maga „kívülálló" volt.
Én is elképzeltem, mi lett volna, ha mondjuk egy japán srác vagy csaj jön oda hozzám az utcán talpig kalocsaiban azzal, hogy bejön-e az outfitje. Lehet, hogy elröhögtem volna magam a helyzet abszurditása miatt, de alapvetően örültem volna, hogy érdeklődik a kultúrám iránt. Azt feleltem volna, hogy ha ő kényelmesen és jól érzi magát abban a ruhában, viselje egészséggel.
Én elhiszem, hogy azok, akik letromfolták az úriembert „ízléstelen" akciója miatt, csak jót akartak, mert tiszteletben tartják a különböző nemzetek hagyományait, de véleményem szerint nem kellene ezt annyira komolyan venni, hogy a nevükben nyilatkozzanak.
Szerintem ha valaki képes azonosulni egy adott kultúra értékrendjével, illetve beilleszkedni annak tagjai közé, nem jogos azért piszkálni, mert a felmenői történetesen máshonnan származnak. Persze tudom, hogy az interjú csak egy teszt volt a fiatalember részéről, de azt látom, hogy nagyon sokan túltolják a kulturális kisajátítással kapcsolatos ellenségeskedést.
Rengetegen ledöbbentek például annak az úriembernek a videóján, aki egy fehér KISLÁNYT is képes volt vegzálni azért, mert afrofonást akart viselni. Nem kellett sokat várni a reakcióvideókra: egy fekete hölgy például elmagyarázta, hogy ő nem tartja kulturális jellegzetességnek az afrofonást, szerinte az csupán egy praktikus megoldás a gyakran nehezen kezelhető hajuk rendbetételére.
Hozzátette: ha valaki szerint tiszteletlenség, amit a gyermek csinál, akkor csinálja csak nyugodtan. Mert, mint mondta,
inkább álljanak a kultúrájához szeretetteljesen és érdeklődéssel, mint kirekesztéssel és gyűlölettel.
Én egyetértek vele: ha az emberek nem azon problémáznának, hogy ki mint sajátítja ki a másik kultúráját, hanem megpróbálnák elfogadni egymást, máris sokkal jobb hely lenne a világ.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.