Laborfalvi Róza: nős férfinak szült gyermeket, majd botrányos házasságot kötött Jókai Mórral

Ki is volt Laborfalvi Róza, akinek neve a mai napig a köztudatban szerepel, s akinek búgó, egyedülálló hangjáról ódákat zengett nemcsak a színházi közönség, hanem olyan géniuszok is, mint Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede? Saját unokája azt állította róla, ilyen habitussal és életpályával inkább férfinak és hadvezérnek kellett volna születnie: sok viszontagságtól megkímélte volna az élet.

A nevét és alakításait bizonyosan sokan ismerik, kalandos élettörténetét talán kevesebben. Egy biztos: korának egyik legmeghatározóbb színésznője volt, ugyanakkor bátor amazon, aki minden írott és íratlan szabályt felrúgott, mind a magánéletében, mind a színpadon, ahol bátorsága kapcsán meghonosította és magas fokon művelte a romantikus-realista színjátszás minden csínját-bínját.

A színház világához nem volt nehéz közel kerülnie, hiszen édesapja, Benke József a miskolci színház igazgatója volt, aki saját feleségét, Rácz Mária Zsuzsánnát – hiába voltak színésznői ambíciói – egy életre eltiltotta a szerepléstől. A vér azonban nem vált vízzé, közös lányukban, Rózában tovább öröklődött a tehetség, hatalmas akarattal fűszerezve. Bár apja ellenezte, Róza tűzzel-vassal kiharcolta magának, hogy színészi pályára léphessen.

Családjukban rendszeresen megfordultak a kor híres színészei, csillogó, frivol világot mutatva az egyébként is lázadó kislánynak. Közben a magánéletük szomorú fordulatot vett: édesanyja a sorozatos vetélések következtében egyre gyengült, férje elhidegült tőle, s színigazgatói állását feladva a diósgyőri lányiskolában kezdett tanítani, ahol egyik tanítványa, Maron Marie hamar a szeretője is lett. A kis Róza egyedül gondoskodott a családjáról, állatokat tartott, az iskolát hanyagolta. Apja végül mégis beadja a derekát, s az akkor tizenhat éves lányát Pestre vitte, Kántorné Engelhardt Anna kezére bízva, hogy a szakmát kitanulja. Róza egy másik lánnyal együtt keserű napokat élt meg mellette: kihúzható fiókokban aludtak, főztek, mostak, takarítottak, masszírozták a háziasszonyukat, aki cserébe számos alkalommal pofonnal fizetett szolgálataikért.

Forrás: Wikipedia

Nem meglepő, hogy a fiatal és dacos lány hamar elszökött és a budai Várszínházhoz szegődött, majd felvette a Laborfalvi nevet, a csodált Déryné tiszteletére. A kezdeti statiszta szerepeit jó ideig nem követték komolyabb darabok. Közben a házas Lendvay Mártontól gyermeke született, óriási felháborodást keltve. Ekkorra ráadásul a fiatal nő magára is maradt, hiszen édesanyja meghalt, apja pedig nemes egyszerűséggel kitagadta.

Mindezek tetejébe, a nagy árvíz elöntötte Budapestet, ahonnan Róza a kislányával éppen csak megmenekült. Ezen nehézségek és tragédiák következtében forrt ki végül vad és zabolátlan személyisége. Talán ennek köszönhető, de végre megérkezett a várva várt áttörés: a Belizár című színdarabban rá osztották Kántorné szerepét, melyet sorra követtek olyan darabok, ahol megmutathatta valódi tehetségét. Letisztultan, felszabadultan játszotta Lady Macbethet, Milfordot, s ezen szerepei a halhatatlanok közé emelték.

Ekkor ismerkedett meg a betegeskedő Jókai Mórral, akivel 1848-ban az életüket is szerették volna összekötni, ami azonban számos ellenállásba és nehézségbe ütközött. Jókait többen próbálták lebeszélni a frigyről, ne vegyen el egy családanyát, aki szégyenben szült, de a házasságuk minden tiltás ellenére megköttetett. Kálváriájuknak azonban még itt sem szakadt vége, hiszen Jókai Kossuth követőjeként komoly veszélybe került, anyja minden örökségéből kitagadta, házasságukat megátkozta, így egyedül maradtak a világban. Végül látva Róza feltétlen szerelmét Jókai felé, mindenki megenyhült, s 1857-ben a miskolci színház megnyitóján már hivatalosan is férj-feleségként jelentek meg.

A nemzet nagyasszonya 1886-ban tért örök nyugovóra, saját szobájában, utolsó fellépése előtt: földig érő köpenyben átsétált a házukon, majd örök álomra szenderült.

Nyitókép: Wikipedia

Ezek is érdekelhetnek