"Nem akarok meghalni!" - 50 éve nem tudjuk, ki ölte meg Labancz Annát (18+)

A családi háttér, a szülői minta, vagy éppen ennek hiánya nagyban befolyásolja, milyen emberré válunk az életben. Labancz Anna és Jancsó Ladányi Piroska szinte kortársaknak is tekinthetők, hiszen tizenkét év volt közöttük, csak míg előbbi tisztes életét élt, utóbbit a történelem nekrofil gyermekgyilkosként tartja számon. Mindketten vidéken szenvedték el a világháborút követő ínséges időket, azonban Annának megadatott a biztos családi háttér. Az ugródeszka a becsületes, sikeres élethez.

A viszonylagos biztonságot azonban nem sokáig élvezhette, ugyanis Anna apját 1960 februárjában ismeretlen tettesek meggyilkolták. Az ekkor 14 éves lány édesanyjával és két testvérével magára maradt. Az általános iskola után egyből dolgoznia kellett a gyermekeknek. Annától elvette az élet a gondtalan gyermekéveket és nagyon hamar felnőtté kellett válnia. Konkrét elképzelései talán nem voltak még ekkoriban a jövőjéről, de azt biztosan tudta, hogy szeretne kitörni vidékről.

Miskolcon kezdett dolgozni egy iskolaigazgató háztartási alkalmazottjaként. Ekkor ismerkedett meg a városi élettel, a családtól pedig illemet, fegyelmet tanult, és a pedagógus családfőnek köszönhetően értelmiségi körökben is gyakran megfordult. Az apja halála után következett anyagi bizonytalanságot felváltotta a kiszámíthatóság, és 18 éves korára már tisztábban látta a céljait. Beiratkozott az egészségügyi szakiskolába és 22 évesen szemészeti asszisztensként kezdett dolgozni.

Azt tervezte, hogy műtősnőnek képezteti magát. Mivel anno az általános iskola után egyből munkába kellett állnia, nem tudta folytatni tanulmányait. Felnőtt fejjel döntött úgy, hogy a teljes embert kívánó ápolónői munka mellett, esti tagozaton elvégzi a gimnáziumot. A munka és tanulás mellett pedig jutott ideje a szórakozásra is, de ebben is céltudatos volt. Ismerkedni járt az igényesebb bárokba, éttermekbe, mivel eltökélte, hogy férjhez megy, s családot szeretne alapítani.

Úgy tűnt, beérik a befektetett munka. 1970 márciusában fizetésemelést kapott és az egyik udvarlójával kezdtek komolyra fordulni a dolgok. Visszaemlékezések szerint az eljegyzést fontolgatták. A sors azonban nem engedett több boldog pillanatot Annának.

Anna nem halt meg azonnal, minden megmaradt erejét összeszedve kitámolygott a szobájából a folyosóra és segítségért kiáltott. A csendet megtörő velőtrázó sikolyra felriadtak a hajnalban már nyugovóra tért nővérek és a sötét folyosóra rohantak. Ott találták a földre rogyva a lányt, akinek az arca és a teste is csupa vér volt. A nővérek először nem tudták, mi történhetett, ezért Annát egy fotelbe ültették és elkezdték letörölni róla a vért.

Mire felismerték, hogy mekkora a baj, már késő volt. Annát negyvenöt perccel a támadás után vitték be a baleseti sebészetre, azonban ez idő alatt túl sok vért veszített. A kórházban a lány kicsit magához tért, de a zűrzavarban és káoszban alig hallották meg, mit mond. Erőtlen, elhaló hangon az életéért fohászkodott.

– ezek voltak Labancz Anna utolsó szavai. Az orvosok elkeseredetten próbálták megmenteni az életét, de csak későn vettik észre a hátán lévő, mély szúrt sebet, ami a tüdejéig hatolt. A műtőbe a főorvos a karjában vitte be a haldokló nővért, akinek több mint öt órán át küzdöttek az életéért. A fiatal, fényes jövő előtt álló lány a támadás hajnalán örökre lehunyta szemét.

A brutális gyilkosság megrázta az egész országot. A rendőrség minden erejét mozgósítva kezdett bele a nyomozásba, rengeteg mindenkit kihallgattak és úgy tűnt, rátalálnak a gyilkosra. Az egymásnak ellentmondó tanúvallomások és a bizonyítékok hiánya miatt senkit sem tudtak elítélni az ügyben.

Labancz Anna gyilkosának kilétét a rendőrség mellett amatőr nyomozók, bűnügyi újságírók is megpróbálták felderíteni, de hitelt érdemlően senkinek sem sikerült rájönnie ötven év alatt arra, ki és miért végzett az ápolónővel.

Nyitókép: Tükör