Hogy a francba tudtad megöletni az anyukádat?! - Soproni Ági színésznő tragédiája

Nagyon keveseknek adatik meg, hogy megéljenek egy ezredfordulót. Nem csoda, hogy 1999. december 31-ére még azok is készültek, akik lehet, hogy nem szoktak nagy feneket keríteni a szilveszterezésnek. Egyesek világvégét vizionáltak, mások reményekkel telve, új kalandokat tervezve várták az új évet és évezredet. A XXI. század azonban nem mindenki számára hozta el a megváltást.

Soproni Ági alig pár hónapra ízlelhette meg a 2000. évet, ugyanis március 9-én meggyilkolták, ráadásul a kegyetlen tett hátterében saját fia állt. A színésznőnek nem csak halála, hanem az élete is megrendítő, hiszen már kisgyerekként sem kímélte őt a sors. Az érzelmi fejlődés legfontosabb időszakában volt a leginkább kiszolgáltatva elvált szülei viaskodásának. Apa és anya között ingázva, a két szék közül végül a pad alatt végezte. Tízéves korától a gimnázium második osztályáig intézetben nevelkedett.

A színjátszás volt élete legnagyobb szerelme, amiért meghalni is képes lett volna, ez az attitűd pedig kapcsolataira is rányomta vaskos bélyegét. Mondhatni követendő jó példa nélkül, egyedül kellett felnőnie, abban a világképben, hogy nőként nem lehet érvényesülni. Már kiskora óta fiúsan viselkedett, bandázott, srácokkal lógott és szoknya helyett inkább nadrágot hordott. Mindezt azért, mert úgy hitte, csak így tud érvényesülni. Holott azt tartják róla, hogy apró termete ellenére igazán szép, nőies alkata volt, akinek semmi oka sem lett volna elrejteni adottságait.

Azonban sosem volt jó helyen. Ötödikes korában hetedik osztályba járt, mikor pedig végre elszánta magát, hogy KÖZÉRT-es kitérő után felvételizik a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, 22 évesen épp, hogy belefért a jelentkezési korhatárba. Úgy tűnik, valahogy az élete része volt, hogy mindenhonnan kilógott, nem volt ez másképp a Színműn sem, hiszen osztálytársai 4 évvel fiatalabbak voltak nála.

Kevés dolog állandó az ember számára, mondhatjuk nincs sok biztos kapaszkodónk, de a nevünk végigkíséri életünket. Soproni Ágitól ezt a biztonságot is elvette a sors. Schwartz Ágnesből magyarosított a családja Sólyomra, amit sok más színészhez hasonlóan, a névhasonlóság miatt volt kénytelen lecserélni első filmjének forgatása idején. Minden nehézség ellenére ott motoszkált benne valami őserő, ami a legnagyobb bajból is kihúzta őt. Nagy reménységnek tartották, aki a főiskola után egyből visszatért gyerekkora meghatározó helyszínére, Kecskemétre. A város színházában pedig rögtön az első évadban három főszerepben is pódiumra állhatott.

Pályakezdő színészként talált rá a szerelem, Petróczi Sándor diplomatával kötötte össze az életét, akitől 1979-ben megszületett egyetlen gyermeke, András. Immár anyukaként új színházhoz szerződött és megkezdődtek számára a vándorévek, végül 1990-től már társulati tagság nélkül, szabadúszóként kereste a kenyerét. Habár jól indult a karrierje, valami valahol mégis félresiklott és nem csak a színpadi felkérések, de a filmes és szinkronos munkák is elmaradoztak. Férjével is elváltak.

Élete során folyamatosan a saját démonaival küzdött, végig ott lebegett mellette az elmúlás szelleme. Nem csak akkor, amikor fiatalon a barátaival beszöktek egy kriptába, hanem huszonévesen is, amikor a depresszió majdnem maga alá gyűrte. 24 évesen megkísérelt véget vetni az életének, azonban megmentették és a munkának hála ki tudott mászni élete mélypontjából. Az ezredfordulóhoz közeledve azonban nem volt túl rózsás a helyzet, ő is küzdött a színészek állandó démonával, a nélkülözöttség érzésével. Élete egyik utolsó interjúját 1998-ban adta, amiben a végletekig reménykedve nézett a jövő elé. Számítani sem lehetett arra a bestiális fordulatra, ami következett.

Fia az édesapjának köszönhetően megízlelte, milyen a jómód, Finnországban, diplomata szülője mellett semmit sem kellett nélkülöznie. Hazaérkezve azonban más élet várta anyja oldalán, akitől hiába kérte, adják el budai villájukat, hogy abból új életet tudjanak kezdeni. Soproni Ági nem engedett, nem akart megválni az egykori családi fészektől. Ez vezethetett odáig, hogy saját gyermeke küldte őt a halálba, nem másért, mint a pénzért.

Nem tudni, András mióta tervezte a gyilkosságot, ám végül 2000. március 9-ét találta megfelelő időpontnak. Megnézte, aznapra édesanyjának semmi programja vagy munkája nem volt, áthívta hát Zsolt nevű ismerősét a budai villába. A férfivel az egyik bárban ismerkedett meg, kimondottan azért keresett valakit, hogy anyját eltegye láb alól. Ő ugyanis nem vett részt a gyilkosságban, sőt anyja haláltusáját sem látni, sem hallani nem akarta.

Anyja a ház alsó szintjén tévézett, estére el is szundított. Ekkor András leküldte Zsoltot, aki azonban először visszafordult, nem volt gyomra végrehajtani a szörnyűséget. A 22 éves srác ekkor pálinkával kínálta a nála öt évvel idősebb férfit, majd azzal a biztatással küldte újból le, hogy gondoljon arra a nyolcmillió forintra, amit majd a ház eladásából fog megkapni. Zsolt elindult, majd a kezébe fogta a vastag kábeldarabot, amit a srácok már napok óta a házban őriztek. A nő ágyához ért, majd erősen fejen ütötte az ágyban féloldalt fekvő Soproni Ágit, akinek eltört az arccsontja, de nem halt meg azonnal. Az életéért küzdött, Zsolt azonban jóval erősebb volt nála és megfojtotta.

A testet a fürdőkádba vonszolta, majd felment Andráshoz az emeletre, aki - hogy ne halljon semmit -, felvette walkmanje fejhallgatóját. Még az este folyamán Zsolt egy kis fűrésszel feldarabolta Soproni Ágit, minden testrészt külön zacskóba, hátizsákba tett, amit Andrással együtt szórtak szét vagy ástak el Solymár közelében. Ezután minden erővel megpróbálták a nyomokat eltüntetni, a házat tisztára mosni. András pedig napokkal később az újságoknak és a tévében adott interjúiban minden színészi tehetségét latba vetve, kétségbeesetten kerestetni kezdi édesanyját.

A nyomozók gyanúja hamar Andrásra és barátjára terelődik, Zsolt pedig nem bírja elviselni tettének súlyát, a folyamatos kihallgatásokat és összeomlik, majd mindent beismer. A színésznő fia a szembesítés során pedig csak meghúzza a vállát, lebuktam, ez van. Mindketten több mint 30 éves börtönbüntetésüket töltik.

Nyitókép: Shutterstock