Miért becsüljük le az apákat, ha gyereknevelésről van szó?

Már a film előzeteséből is kiderül, hogy az egyik pillanatban édesapává majd a másikban özveggyé válik egy fiatal férfi, akinek szembe kell nézni az élet legnagyobb feladatával, a szülőséggel, az apasággal.

Egyedül kell életben tartania egy védtelen csecsemőt, miközben élete szerelmét gyászolja.
Fel sem foghatjuk, hogy milyen nagy fájdalom és félelem szakad rá, arra a magát mindig erősnek mutató férfira, aki azt az embert veszítette el, akit a világon a legjobban szeretett. Mindeközben a kezében tartja azt, akinek most rá van a legnagyobb szüksége.

Természetesen anyósa és édesanyja próbálják meggyőzni arról a férfit, hogy a kislánya az ő segítségük nélkül nem kapja meg azt a törődést, amire egy csecsemőnek szüksége van. Úgy, ahogy a legjobb barátai, úgy a szülei az anyósa és az apósa sem hiszi el, hogy képes lesz rá, hogy helyt tud állni apaként. De a férfi, aki tudja, hogy csak a lánya az, aki a családot jelenti számára nem engedi, hogy bárki is elválassza őket egymástól. Ráadásul ez a pici lány az, aki tragikusan elhunyt feleségéből maradt neki.

A film, olyan valós problémákra helyezi a fókuszt, amit tényleg minden szülőnek át kell élnie, amikor egy új kis élet érkezik a családba. A kialvatlanság az éjjeli szűnni nem akaró sírás, vagy az állandó pelus csere még akkor is megterhelő lehet, ha egy anya és egy apa osztozik a szülői lét ezen nehéz pillanatain. Egyedülálló szülőnek lenni, egy igazi 0-tól 24-órig tartó hivatás, amiben soha senki nem tudja helyettesíteni az egyedül maradt szülőt.

Az emberek többsége úgy véli, hogy egy kisbabára csak az anyukája tud a legtökéletesebben vigyázni. Igaz, hogy ma már gyakran előfordul, hogy az apák mennek el gyesre, de még mindig furcsán néznek azokra a férfiakra, akik úgy döntenek, hogy kiszállnak a mindennapi munkából és azért, hogy a feleségük újra visszatérhessen a karrierépítéshez ők vigyáznak a babára.(Természetesen a filmben nem erről az esetről van szó.)

Egy csecsemő ellátásával kapcsolatban pedig néha gondolkodás nélkül lebecsüljük az apákat. Automatikusan úgy hisszük, hogy mivel nem bennük nevelkedett a baba sokkal kevésbé képesek ellátni egy ilyen apró védtelen gyermeket.

Az Apaság című filmben a főszerepet játszó Kevin Hart megmutatja, hogy ez egy cseppet sem igaz.

Bebizonyítja, hogy egy apuka is képes tökéletesen pelenkázni, etetni, hajat fésülni és szórakoztatni is. Egy apában ott van ugyanaz a gondoskodó és óvó ösztön, ami egy anyában is.

A történet azt is bemutatja, hogy egy egyedülálló szülő, akinek történetesen meghalt a párja képes-e a továbblépésre, és tud-e újra szerelmes párkapcsolatot kialakítani? Hogyan reagál a gyermeke arra, hogy hirtelen nem, csak ketten hanem hárman lesznek egy család.

A film egy nagyon megható drámával kezdődő családi történetet mutat be, amiben úgy, akár egy fejlődéstörténetben a főszereplő beláthatatlanul hosszú utat tesz meg a saját életének a fejlődésében. A kezdetben szomorú, félénk és pánikban élő édesapa megmutatja, hogy a pasik és az apukák igenis képesek egyedül is olyan életet biztosítani gyermekük számára, amit megérdemelnek és aminek köszönhetően teljes értékű felnőttek lesznek belőlük.

Mi több arra is megtanítja a nézőket, hogy minden mélypontról képesek vagyunk a felállása, és ha nyitott a szívünk és megfelelően tudunk kommunikálni biztos, hogy betoppan az életünkben az a társ, aki könnyebbé teszi az életünket, és azzal a feltétel nélküli szeretettel fordul felénk, ami arra is képes, hogy begyógyuljanak az egykori sebeink.

Makra Lídia

Nyitókép: Netflix