Sophie Germain, akit a matematika hozott igazán lázba

A mai napig mélyen gyökerezik bizonyos emberek fejében a meggyőződés, miszerint a nők többsége – mondjuk ki – buta, és a körömlakkozáson, főzésen, gyereknevelésen túl nem sok dologhoz ért. Ez a nézet kétszáz évvel ezelőtt még markánsabban meghatározta a gyengébbik nem életét, holott már akkor is akadtak női lángelmék.

Egy nő tudjon főzni, értsen a háztartáshoz, varrjon és hímezzen szépen, esetleg felületesen értsen a különféle művészetekhez - vallotta a társadalom nagyobb része az 1800-as években. Ám, hogy egy ifjú, középosztálybeli lányt a matematika hozzon lázba – nos, ez kész abszurdum! Pedig bizony Sophie Germain, aki 1776. április 1-jén született Párizsban, rajongott a tudományokért, főképp pedig a fizika és a matematika nyűgözte le.

Nem a romantikus kötetekért rajongott

Sophie már gyerekként is rengeteget olvasott és nem romantikus köteteket. Sokkal inkább az apja könyvei keltették fel az érdeklődését, főleg Newton és Euler, ám mivel lánynak született, így sem a lelkesedését, sem a tehetségét nem vette komolyan a környezete. Sophie így saját kezébe vette a maga oktatását.

1794-ban, amikor az École Polytechnique, azaz Franciaország egyik legnevesebb felsőoktatási és kutatási intézménye megnyitotta kapuit, a fiatal lány örömmel vetett bele magát a tudományokba. Nőként azonban hiába képezte volna magát, hivatalosan nem lehetett az intézmény hallgatója, ezért csak az előadások jegyzetei maradtak a számára. Így „hallgathatta végig" Antoine-François Fourcroy kémia előadásait és Joseph-Louis Lagrange elemző tanfolyamát is.

Egy alkalommal, amikor Lagrange arra bíztatta a hallgatóit, hogy a témával kapcsolatban osszák meg vele írásos észrevételeiket, Sophie "M LeBlance", egy kimaradt férfi hallgató, nevében küldte el a tanárnak a véleményét. Az előadáshoz fűzött megjegyzései annyira felkeltették a matematikus figyelmét, hogy behívta a szerzőt, így derült fény a turpisságra. Annak ellenére, hogy Lagrange értékelte és nagyra tartotta Sophie tudását, a lány továbbra sem részesülhetett olyan képzésben, amelyre vágyott.

Forrás: AFP

Bizonyítás körömszakadtáig

Bár Germain később több tudóssal is levelezett – igaz volt, akivel továbbra is férfiként vette fel a kapcsolatot, például Gauss-szal, a német matematikussal, természettudóssal – lehetőségei igencsak korlátozottak maradtak. Ennek ellenére Sophie továbbra is elhivatottságot érzett a tudomány iránt.

1808-ban a német fizikus, Ernst Florens Friedrich Chladni Párizsban járt, ahol bemutatta a Chladni-figurákat és kísérleteket végzett vibrációs lemezeken. Ehhez kapcsolódóan egy tudományos verseny is napvilágot látott, amelyre Germain is benyújtotta a pályázatát. S bár a hipotézisével nem nyerte el a díjat, munkája komoly utóhatásokat generált. A pályázat határidejét folyamatosan kitolták, így Germain másodjára, sőt harmadjára is nekifutott a probléma bizonyításának, s bár némi fenntartással, de a díjat – amely egy Napóleon által felkínált egykilós aranyérem volt - végül mégis ő vihette haza. Germain számára ez egyet jelentett azzal, hogy végre hivatalosan is elismerték a szaktudását.

Sophie Germain haláláig a matematika szerelmese volt, bár a filozófiával is komolyan foglalkozott. Első hivatalos elismerését követően egyre inkább a párizsi tudományos élet meghatározó szereplőjévé vált, olyannyira, hogy a nők közül - saját jogán - ő vehetett részt elsőként a Tudományos Akadémia ülésein.
Sophie Germain 1831-ben, 55 éves korában, mellrákban hunyt el, pont mielőtt egyik legkorábbi mentora, Gauss kijárhatta volna számára, hogy tiszteletbeli diplomát kapjon a Gottingeni Egyetemtől.

Nyitókép: AFP

    Ezt olvastad már?