Victor Hugo, aki a szerelmének írta a drámáit

Ma ünnepelné 219. születésnapját Victor Hugo, aki 1802. február 26-án látott napvilágot a Francia Besançonban. Apai ősei földművesek és iparosok, anyai felmenői pedig tengerészek és ügyvédek voltak. Édesapja Napóleon seregében tábornokként szolgált, útjaira az egész család elkísérte a családfőt, így a kis Hugo már kisgyermek korában rengeteget utazhatott.

Tehetsége már egészen fiatal korában szembetűnő volt, imádta a művészeteket, folyamatosan olvasott és képezte magát, majd annak a líceumnak lett a tanulója, ahol előtte Molière és Voltaire is beleszeretett az irodalom szépségébe.

Victor Hugo nagyon komolyan vette magát, és az irodalmat is. Egyszerűen biztos volt benne, hogy számára ez az az út, amin hatalmas sikereket fog elérni. Kitartása és szorgalma példaértékű volt, hiszen mindent megtett azért, hogy álma megvalósulhasson. A róla szóló történetek szerint naponta száz verset, vagy húsz oldal prózát írt.

A legtöbb ember számára, Hugot csak az irodalommal azonosítjuk, pedig a vizuális művészetekben is remekelt, igazi polihisztor volt. Élete során több mint négyezer rajzott készített. Ha nem kezdett volna el drámákat és verseket írni, talán ma ő lenne az egyik leghangosabban ünnepelt rajz és festőművész.

Drámái meghódították a színházakat is, bár itt nem mehetünk el amellett sem, hogy bizony neki is meg kellett küzdeni a sikerért. Az első színházi bemutatkozása eget rengető botrányba fulladt, a nézőtéren összeverekedett a közönség haladó és maradi része. Hugo az első pillanattól kezdve megosztotta a hallgatóságát.

A regényírás sem maradhatott ki írói repertoárjából. Első könyve csak kevesek számára ismert, Az Izlandi Han címet viselte, és egy olyan rémregényt rejtettek a sorai, amiben a saját szerelmi történetét is papírra vetette az író. A mű hatalmas sikert aratott. Nem csak elismerő szavakat, de egy kitüntetést és kétezer frank díjat is kapott érte. Victor talán ekkor érezte meg azt az erőt és tehetséget, ami benne lakozott. Sikerein felbuzdulva megírta a legsikeresebb regényét, A párizsi Notre-Dame-ot, amely 1831-ben jelent meg.

Az első nagy katarzis után A párizsi Notre-Dame sikere éppen az ellenkezőjére sarkallta Hugot, mint azt remélni lehetett. Úgy döntött, hogy nem halmozza a regényeket, inkább kiélvezte a sikere minden másodpercét, majd újra a drámaírásra kezdett összpontosítani.

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Így volt ez Hugo életében is, hiszen naivak lennénk, ha azt hinnénk, hogy pusztán csak politikai nézeteit szerette volna a drámákban színpadra vinni. Ettől sokkal szentimentálisabb motivációi voltak, szerelmének Juliette Drouet színésznőnek szeretett volna szerepeket írni. Az asszony ugyan nem volt túlzottan tehetséges, de párja egész életében gondoskodott róla, hogy színpadon állhasson. Juliette Drouettel, életük végéig elkísérték egymást.

Az író politikai tevékenysége az 1830-as évek végén vette kezdetét. 1848-as párizsi forradalom idején az alkotmányozó és törvényhozó nemzetgyűlésben is részt vett, ahol a szegények érdekeit képviselte. Pár évre rá úgy döntött, hogy elhagyja az országot, 1851-ben Brüsszelben telepedett le, majd Jersey-en és Guernesey-en. A száműzetésében lévő évei alatt kezdett verseket írni. Közel húsz év múlva visszatért Párizsba és újabb politikai közszereplést vállalt, de emiatt ismét emigrációba kényszerült. Ezúttal Brüsszel után Luxemburgba költözött.

Úgy tűnik ezekben az években érte a legtöbb nehézség, hiszen felesége halála után nem sokkal két fiát is elvesztette. Gyászát halála napjáig nem tudta feldolgozni, 1873-ban véglegesen visszatért Párizsba, ahol szenátorrá választották, de öt évre rá súlyos agyérgörcsöt kapott, amit ugyan túlélt, de borzalmas hét esztendő vette kezdetét. Szinte minden nap csatát vívott a halállal.

Megélhette, hogy nyolcvanadik születésnapja alkalmából utcát nevezzenek el róla, majd 1885. május 22-én hosszas szenvedés után feladta a harcot, és meghalt.

Nyitókép: Shutterstock