Rousseau gyermeknevelési tanácsai bizarr emberkísérletekbe torkolltak

Jean-Jacques Rousseau 1762-ben újító tanácsokat adott a gyermekneveléssel kapcsolatban. Egy-egy ötlete teljesen rendben van, míg a többitől a modern szülő haja kihullana. Persze a híres nevelési módszereit saját gyerekein nem tesztelte.

Ötszörös apa volt, de akárhányszor gyereke született, egyből árvaházba adta. A korabeli felfogás szerint mindannyian bűnösnek születünk, és azok is maradunk, amíg isteni kegyelemből rá nem lelünk a helyes útra. Ebben segít, ha jó sokszor elverik a gyereket - így hát a gyermeknevelést annak idején inkább szigorú és távolságtartó módszerek jellemezték. Elég nyomasztó lehet úgy a világra jönni, hogy a nyakadba sózzák az összes eredendő bűnt úgy, hogy nem is követtél el semmit. Nem csoda, hogy Rousseau meglátása az alapvető emberi jóságról felháborította az egyházat. 

Forrás: Roger-Viollet via AFP/© Jacques Boyer / Roger-Viollet/Jacques Boyer

A botrányos könyve - Emil, avagy a nevelésről - egy kitalált fiú fejlődéstörténetét kíséri végig. Rousseau szembement a felvilágosodás kori keresztény tanokkal, és állította, hogy a megszületett gyermek eredendően jó ember, hacsak nem érik káros társadalmi hatások. Szerinte a városban csak ártó dolgokat lehet tanulni, így a kis Emil vidékre kerül.

Rousseau elég lazán kezeli azt a kérdést, hogy kinek kell felnevelni egy gyereket. Ha az apa vagy az anya alkalmatlan rá - vagy túl elfoglalt -, akkor egy nevelő, dajka is megteszi. A logikája szerint, ha egy családot nem a szeretet és az abból fakadó gyermekáldás tart össze, akkor ott az anya és az apa sem tud óvó gondoskodással fordulni a gyerek felé. Ennélfogva nincs is joguk felnevelni. Ezért kerül a könyv szereplője, Emil egy vidéki kastélyba, ahol a szerző szerint jobb kezekben van.

Rousseau túlzásba esett a lehetséges káros hatásokkal kapcsolatban, ezért szegény gyerek nem is érintkezik senkivel. Nemcsak a családjától szakad el, hanem a barátaitól és az iskolatársaktól is. Emil egyetlen emberi társasága a nevelője, aki maga Rousseau. Ő előre megrendezett helyzetekbe kényszeríti a gyereket, ahol manipulatív módon, olykor kegyetlen módszerekkel tereli a helyes útra.

Forrás: AFPforum

 

Az, hogy egy gyerek szerezzen tapasztalatokat és tanuljon belőlük, ma is megállja a helyét. Csakhogy a könyvbeli kisfiút nem a kíváncsiság, hanem a kétségbeesés és a félelem motiválja a problémamegoldásban. A nevelője pedig nem akadályozza meg, hogy bajba sodorja magát - inkább kárörvendően végignézi.

A mai világban azért elég bizarr lenne úgy büntetni egy gyereket, hogy ha nem figyel ránk az erdőben, amikor az égtájakat magyarázzuk, akkor hagyjuk eltévedni - fittyet hányva arra, hogy közben az éhhalál szélére sodródik. Vagy ha véletlenül betöri az ablakot télen, akkor hagyjuk fázni. Nem számít, ha mínusz húsz fokos lesz a szoba és tüdőgyulladást kap. Ebből majd megtanulja.

Csak egyetlen fejezet foglalkozik a lány gyermekek nevelésével. Minek is több? Hisz egy asszony hivatása csak a gyereknevelés lehet. Olvasni, tanulni fölösleges. Nem hangzik túl jól. Viszont volt, akinek annyira tetszettek a tanácsok, hogy az olvasottakat átültette a gyakorlatba is. Thomas Day,Rousseau kortársa, a könyv segítségével próbált tökéletes feleséget alkotni magának. Egy 11 és egy 12 éves árva kislányt vitt haza, akik elvégezték a házimunkát, és tanította őket.

Egy év után jegyre lépett az egyikükkel, akit válogatott kínzásoknak vetett alá: viasszal égette, vagy éppen jeges tóban kellett fürdenie ruhástól. A bizarr emberkísérletnek Day egyik közeli barátja vetett véget, és a kislány bentlakásos iskolába került. Az egyetlen pozitívum, ami ebből az egész Rousseau-i agymenésből kiolvasható, az az, hogy egy házasságnak szerelmen kell alapulnia. Ezzel ma, 2020-ban sem tudunk vitába szállni.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shuttertsock

    Ezt olvastad már?