Aki az erotika virágait bűvölte a vászonra: Georgia O’Keeffe

Az újkor legjelentősebb festőművészeit felsoroló válogatásban egyetlen női művészre találtam. Ő Georgia O'Keeffe. Az amerikai festőnő 98 éves korában halt meg, de olyan életművet hagyott hátra, ami már életében legendává tette.

Az 1800-as évek végén, egy hétgyermekes nagycsaládban látta meg a napvilágot az Egyesült Államokban. Egyszerű szülei nem gördítettek akadályt művészi elképzelései elé, így 17 évesen már a chicagói Art Institute hallgatója lehetett. Ám mivel elégedetlen volt az oktatással, ezért iskolát váltott, lés New Yorkban folytatta tanulmányait. A végzés után reklámgrafikusként dolgozott, majd művészettanári állást vállalt.

Önkritikából ötös!

Harmincévesen azonban belátta, hogy nem jó úton jár. Szinte mindent sutba dobott, amit addig tanult, és elkezdte a saját útját járni absztrakt szénrajzaival. Egy kolléganője annyira el volt ragadtatva a munkáitól, hogy a tudta nélkül eljuttatott néhányat New Yorkba a világhírű fotográfushoz és galéria tulajdonoshoz, Alfred Stieglitzhez. A férfira nagy hatással voltak a képek... Azonnal megkereste a festőnőt, és intenzív levélváltás kezdődött közöttük. Mindez végül megadta O'Keeffe-nek a szükséges bátorságot ahhoz, hogy csak a művészettel foglalkozzon - maga mögött hagyta tanári állását, és hirtelen elhatározással New Yorkba utazott.

Forrás: Wikipedia

Egy viharos szerelem

A fotográfus nem csak a művészetéért rajongott a csodaszép nőnek. Számtalan gyönyörű aktképet készített róla, amit galériájában be is mutatott. Kapcsolatuk nagyon gyorsan viharos szerelemmé alakult. Néhány év után Stieglitz elhagyta családját és feleségül vette a nála 23 évvel fiatalabb Georgiát.

A festőnő azonban házasságuk alatt is rendkívül magabiztosan járta saját művészi útját. Művészete középpontjába olyan témát állított, amely egész életén át végigkísérte: a ragyogó színekben megfestett, csodálatos szépségű, hatalmasra felnagyított virágfestményekét.

A virág, mint az erotika jelképe?

Elszántan hadakozott a művészettörténészek azon megállapítása ellen, mely szerint szexuális szimbólumokról lenne szó - bár az intim bepillantás a virágkelyhekbe kétségtelenül lehetőséget ad az erotikus asszociációkra. Mindenesetre az érzékien pulzáló, mágikus virágképekkel elbűvölte egyre növekvő közönségét, ez a téma hozta meg számára a népszerűséget és az elismerést. Több mint 200 virágfestménye készült, mindenféle virágról, köztük a calla liliomról is, amely a nagy nyilvánosság szemében a festőnő jelképévé vált.

Forrás: Wikipedia

Egy idő után azonban a realisztikus ábrázolásmód felé fordult. A nagyváros egébe belehasító izgalmas épületformák teljesen lenyűgözték, ezek inspirálták New Yorkról készült képeit. Egy játék méretűre kicsinyített modern világ ez, ahol egy érdekes perspektívából mutatja meg a felhőkarcolók sokaságát.

Forrás: Wikipedia

Veszteségek

Súlyos betegsége - a harmincas évei közepén járt, amikor mellrákot diagnosztizáltak nála - és magánéleti válsága hatására még nagyobb figyelmet fordított arra, hogy megvalósítsa önmagát. Ahhoz, hogy a saját útját tudja járni, fokozatosan függetlenítenie kellett magát Stieglitz befolyásától. Így örömmel fogadta barátnője meghívását Új-Mexikóba, ahol azonnal beleszeretett a tájba. Vásárolt magának egy félreeső farmot, és ettől kezdve az év egy részét ott töltötte.

A férjet azonban nagyon megkínozták ezek a hosszú távollétek. Válságokkal teli, viharos kapcsolatuk ellenére érzelmi és spirituális összetartozásuk megkérdőjelezhetetlen volt. Ezt napi levelezésük is tükrözi. O'Keeffe például egy levelében ezt írja a távolból férjének: "Olyan magányosnak tűnsz nekem ott fent a dombon, ez felébreszti bennem a vágyat, hogy veled legyek, de úgy érzem, hogy az a részem, amely igazából egésszé tesz engem, nálad van, még akkor is, ha én itt vagyok."
1946-ban Stieglitz 82 évesen meghalt szívrohamban, ezután pedig Amerika leghíresebb festőnője végleg visszavonult az új-mexikói sivatagba.

Forrás: Wikipedia

Az utolsó évek

Nyolcvan éves korára O'Keeffe látása teljesen megromlott, de nem volt az a fajta, aki feladta volna. Ismét megújította művészetét: agyaggal kezdett kísérletezni, és kerámiákat készített. 98 évesen halt meg Santa Fében. Kívánságának megfelelően hamvait a szeretett Ghost Ranchen szórták szét.

A televíziós dokumentumfilmek, művészettörténeti méltatások és számtalan kiállítása már életében mitikus figurává emelték. Több amerikai egyetem díszdoktorává választotta, az Egyesült Államok elnöke (Ronald Reagan) a "National Medal of Arts"-szal tüntette ki. Továbbá ő volt az egyetlen élő festőnő, aki a neves Life magazinban két címlapot is kiérdemelt.

Festészete egyszerű, tiszta és lírai, mint amilyenek gondolatai is voltak: "Szinte senki nem szemléli meg igazán a virágot. Hisz olyan kicsike, s nincs időnk, hogy alaposan megnézzük, ahhoz pedig időt kell szakítani, ugyanúgy, mint a barátságokra. (...) Tehát azt mondtam magamnak, lefestem, amit látok, azt, amit nekem egy virág jelent. De kinagyítva festem meg, és ezzel rákényszerítem az embereket, hogy időt szakítsanak a megtekintésükre. Sőt, még az elfoglalt New York-iakat is ráveszem erre." Ezeken a mondatokon mi is elgondolkozhatunk - szavai a mai kor emberének még aktuálisabbak, mint valaha.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?