A legbrutálisabb kivégzési módszerek a múltból (+18)

Pedig az alkotó a valóságból merített, és ez csak egy a számtalan brutális kivégzési formák (kerékbetörés, lefejezés, felnégyelés, keresztre feszítés, karóbahúzás stb.) közül.

Az aztékoknál például rendszeres volt az emberáldozat. Igaz, hogy a feláldozott rabszolga a kivégzés előtti évben mindent megkapott, de tudta, hogy a jólét csak egy évig tart. Addig bálványként imádták, de amikor eljött az idő, az áldozópapok megragadták, egy mozdulattal felhasították a mellkasát, és kitépték a még dobogó szívét - majd felmutatták a Nap és az összegyűlt közönség felé. Így áldoztak bálvány istenségüknek, remélve, hogy az cserébe nem fog nekik ártani a következő évben.

Ki ne emlékezne pl. Dózsa Györgyre, a parasztvezérre, akit tüzes trónra ültettek, majd megetették a húsát a követőivel?

Van, aki forrón szereti...

Rettegett Ivánt például utólag "hóhér-szexmániás-szadista alkatnak" nevezték el a kutatók. A követeket forró olajba állította, hogy ha lenne valamilyen hátsó szándékuk, azt így bizonyosan bevallják majd. Azokat a főurakat pedig forró vízbe ültette, akiknek a vagyonára fájt a foga. És mielőtt még belehaltak volna az égési sérüléseikbe, kikérdezte őket személyesen, hogy hová rejtették a kincseiket.

De hideg vízzel is tudtak ölni! A 15. századi Spanyolországban egy gyermekgyilkossággal vádolt férfit megkorbácsoltak, majd a száját felpöckölték, és egy tölcséren keresztül annyi vizet eresztettek bele, hogy egy idő után belehalt.

Kettéfűrészelt emberi testekből építettek hidat...

Az egyik perzsa királyné állítólagos mérgezőinek igen brutális halált találtak ki a bírók: a néphit és a jósok szerint ugyanis a királyné csak úgy tud meggyógyulni, ha keresztülsétál a mérgezőin. Ezért aztán a három nőt derékban kettéfűrészelték, a darabjaikat gerendákra kötötték, és azokból kis folyosót készítettek. A királyné így kedvére sétálgathatott köztük.

"Tetoválással" is tudtak ölni!

Szent Cassianus már akkor is tudott írni, mikor ez még csak kevesek kiváltsága volt. Sőt, gyorsírni is tudott - ám a sors fintora, hogy az írás lett a veszte. A Diocletianus-kori üldözésekkor őt is kereszténységgel vádolták, és mivel megtagadta a bálványáldozatot, halálra ítélték. Ám hóhér helyett a saját tanítványaival ölették meg - oly módon, hogy megparancsolták: írjanak a bőrére. Mivel akkoriban éles hegyű, kicsiny íróeszközök voltak, így a rengeteg seb következtében a mester lassan elvérzett.

A nőknek külön kivégzési mód dukált: a mellek levágása.

Nemcsak a prostituáltak jártak így, hanem sokszor szent asszonyok is. Állítólag az amputáció nem halálos, viszont azt már nem élték túl, mikor tüzes vassal égették a csupasz mellkasukat... Ilyet a 19. században több olasz városállamban is elkövettek, illetve a kínai Kantonban is.

Nyitókép: Shutterstock