Tékasztorik: mi sem hittük volna, de ez egy jó film!

Mi tagadás, nem erre számítottam! Kövezzetek meg érte, de én őszintén felvállalom: nem szeretem a magyar filmeket. Ez valami genetikai bukfenc lehet nálam, de egyszerűen nem bírom elviselni a fanyar magyar humort a vásznon. Az életben még elmegy az irónia meg a cinizmus, de mozgókép formájában számomra se füle, se farka! Olyan "nesze semmi, fogd meg jól" érzést árasztanak.

Nem azért, mert a legtöbb kis költségvetésű, vagy mert ne lennének fenomenális színészeink és filmes szakembereink. Valahogy az összhatás nálam nem szokta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Mondjuk egy ideje nem is igazán erőltettem a dolgot...

Viszont fél éve hallottam, hogy a kedvenc bloggerem zseniális blogjából film készül. Ajjaj – gondoltam magamban –, mekkora égés lesz... Persze ezt a világért sem mondtam volna ki. Egyrészt, mert van betyárbecsületem.

Másrészt, mert anno, amikor tényleg igazán padlón voltam, akkor a Tékasztorikkal keltem és feküdtem. És nem tudom, hogy ma lennék-e még egyáltalán, ha nincs az az őrült nőszemély, nevezetesen Viku, aki ilyen szemérmetlen őszinteséggel arcba vág a saját nyomorával.

Forrás: Arnold Balázs

Sokáig el sem akartam hinni, hogy tényleg hús-vér nőről van szó! Aztán kénytelen voltam, mert személyesen is megismertem. Majd jött ez a filmötlet, és az, hogy közösségi finanszírozásból fog elkészülni.

Majdnem mondtam neki, hogy "Aranyapám, abból ugyan biztosan nem!". Pedig alapvetően pozitív életszemléletűnek tartom magam – mi lenne, ha nem így tekintenék szerény személyemre?!

Aztán kicsit lemaradtam a fejleményekről, és már csak azt hallottam, hogy olyan nevek röpködnek a filmben, mint Görbe Nóra – a kultikus Linda-filmek rendőrnője – Csuja Imre, alias Csoki – avagy Ízi rájder, öcsém.

Forrás: Arnold Balázs

Már amikor ezt a két nevet meghallottam, elkezdtek pillangók röpködni a gyomromban! Imádom mindkét színész alakításait. Jó, főleg színházi darabokban merülök el a játékukban. De ha ők rábólintottak a forgatókönyvre, akkor talán lehet némi jót várni!

Sőt, mi több: Viku sem az a típus, aki szereti lejáratni magát. Nevettetni igen, de nem nevetség tárgyává válni. Hogy még tovább borzolják a kedélyeket, Varga Viktorra osztották Fényező Csabi szerepét, szívtiprónak pedig bekerült Csizmadia Gergely is! Itt már tudtam, hogy végem van: ha törik, ha szakad, meg kell néznem a filmet!

Viszont a vetítésre ambivalens érzésekkel ültem be. Jó jelnek vettem, hogy a terem színültig megtelt, és majdnem csak a lépcsőn jutott hely. Az első jelenetet nem értettem, de ez legyen az én hibám! Innentől kezdve viszont szárnyakat kapott, és magával ragadott a film!

Sorolom, hogy miért:

  • mert életszagú
  • mert tudtam vele azonosulni
  • mert ütnek a poénok (jó, nem mindegyik, de 95%-ban igen)
  • mert nincs benne ágyjelenet és mégis jó a film
  • mert kikapcsol
  • mert visszaadja az emberségbe és az emberiségbe vetett hitet
Forrás: Arnold Balázs

És a magyar filmekkel ellentétben Viku mozija abszolút beváltotta a hozzá fűzött reményeket! Szókimondó és végtelenül szerény. Nem tudom, hogy ez a két tényező hogyan fér meg egymás mellett, de lám, neki még ez is megy!

Bihari Viku pedig, a lány, a magát csak Facebook-szökevényként aposztrofáló, nagyszájú blogger még a filmbemutató után is leginkább egy elveszett tökmagnak látszott. Egy aranyos kislánynak, akit legszívesebben addig ölelgetnél, amíg el nem hiszi, hogy megcsinálta a lehetetlent.

Felállt a poklok poklából, kiírta a bánatát, és ezzel számtalan sorstársának az életét mentette meg. Majd mindenféle flanc nélkül eljátszotta önmagát. És ezek után ártatlan bociszemekkel mered rád, ha meg mered említeni neki, hogy felnézel rá. És ha éppen nincs humoránál, akkor azt is hozzád vágja:

Ugyan miért?!

Nyitókép: Arnold Balázs

    Ezek is érdekelhetnek