Évezredek tele szerelemmel és bujasággal

Azonban most azt szeretném nektek bemutatni, hogy különböző korszakokban hogyan közelítették meg szexualitás és a meztelenség témáját. Hiszen ez igencsak szemléletesen mutatja be az adott időszak társadalmát. A művészek a cenzúrát sokszor úgy trükközték ki, hogy mitológiai, vallási vagy épp irodalmi történetekbe "csomagolták" az erotikus tartalmat. Illúzióink azonban ne legyenek! Általában az ábrázolt jelenet vajmi keveset adott hozzá az alkotás művészi értékéhez. Inkább csak szimplán ürügyet szolgáltatott arra, hogy a pompás emberi testet szerephez juttassa!

Már a kőkorban sem csak vadászjeleneteket és állatokat festettek a barlangok falára, hanem női sziluetteket is.

Az ókori görögökről köztudott, hogy semmi jónak nem voltak elrontói. Ezt jól mutatja, hogy az Olümposzon a szerelemért mindjárt három isten is felelt: Afrodité, Érosz és Dionüszosz.

A klasszikus Athénban és az antik Rómában a testiség senkit sem botránkoztatott meg - még a használati tárgyaikon is szerepeltek erotikus jelenetek. A római urak pedig kifejezetten szívesen töltötték az idejüket prostituáltakkal.

Alig pár száz év múlva nagyot fordult a világ - és a művészetek viszonya az emberi testhez. A prüdéria a középkorban Szent Ágoston tanításával érkezett meg, és hatása évszázadokig befolyásolta az emberek szemléletét.

Érdekes, hogy egy másik szent - nevezetesen Szent Ferenc - tézise törte meg a szigort: Eszerint a testünk nem szégyellni való, hiszen Isten saját mintájára formázta azt. Ez a tanítás jelentős fordulathoz vezetett.

Reneszánsz - a test aranykora.

A művészek legkésőbb a reneszánsz hatására rájöttek, hogy a dekoratív, meztelen női test arannyá váltható, hiszen meglehetősen pozitívan hat műveik eladására.

Valószínűleg Lazarus van der Borcht és Agnolo Bronzino itt látható festményei is jobban megnyitották a megrendelők, mecénások pénztárcáját, ugyanúgy, mint Marcantonio Raimondi elképesztően buja rézkarcai.

A barokk korszak festőinek témája is sokrétű volt.

Míg Caravaggio mitológiai alakok képébe bújtatott pubertás fiúkról festett finoman szólva is homoerotikus műveket, addig Rubens ábrázolta a kor szépségideálját: a meglehetősen testes, terebélyes ülepű asszonyt. Még Rembrandtis igencsak gazdagon bujálkodik néhány rézkarcán.

A 18. század művészei - többek között a felvilágosodás hatására - nagyon nyíltan viszonyultak a szexualitáshoz. A rokokó művészetben meglehetősen fontos szerepet játszott az erotika.

A klasszicista festők történelmi kulisszák közé helyezték a meztelen női testet. Jean-Léon Gérôme és Dominique Ingres nagy mesterei voltak ennek a kornak, de Ingres ilyen igazán bujálkodó képeket is tudott készíteni.

A romantika nagy alakját, Delacroix-t is megigézte műveiben a női érzékiség. Courbet, a realista festészet művésze pedig igen realisztikusan megfestette "A világ eredetét", ami nem más, mint a vagina!

Az impresszionisták főként a fény és a színek változásával voltak elfoglalva, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy igencsak erotikus töltetű festményeikkel ne okozzanak hatalmas botrányokat!

Toulouse-Lautrec a prostituáltjai megfestésével mutatta be Párizs nem annyira csillogó világát is, míg Gauguin egzotikus és Bonnard izgalmas aktjai már a modern klasszikusok világába vezetnek bennünket.

A végtelenségig lehetne folytatni a bujábbnál bujább festmények sorát, de a végére három különleges művész munkáját hagytam!

Nyitókép: Origo