Egy páratlan édesapa története

A kislányom, Kitti másfél éves volt, amikor az anyukája elköltözött tőlünk. Mivel én vak vagyok, a róla való gondoskodás eleinte komoly kihívást jelentett számomra: meg kellett tanulnom teljesen egyedül etetnem, mosdatnom és öltöztetnem őt. Kitti nagyon találékony és okos kislány, gyorsan alkalmazkodott a kialakult élethelyzetünkhöz. Még beszélni sem tudott, amikor egy alkalommal vacsora közben leejtette a párizsit a földre, és úgy mutatta meg, hogy hova esett, hogy a kezével odavezette a kezemet. Kitti nagyon hamar önálló lett, és sokat segített nekem már kisgyerekként is. Alig volt hároméves, amikor egy nyaralás alkalmával ő mutatta meg, hogy merre kell menni, hol tudjuk a víz mellett letenni a papucsunkat.

 

Forrás:MédiaUnió

Ő vigyáz rám, én vigyázok rá.
Évek óta masszőrként dolgozom, amit nagyon szeretek csinálni, de a koronavírus-járvány kirobbanását követően gyorsan megcsappant a vendégeim száma. A kezdeti bizonytalanságban az emberek elkezdtek félni, kerültek mindenféle személyes találkozást. Először kétségbeestem, hogy mi lesz velünk ebben a helyzetben, hogyan fogom egyedül fenntartani a családunkat. A Facebook- oldalam követőihez fordultam, akik közül sokan segítettek, ennek köszönhetően valamennyire újra biztonságban érezhettük magunkat. A koronavírus-járvány rádöbbentett arra, hogy mennyire fontos, hogy vigyázzunk az egészségünkre, például azzal is, hogy odafigyelünk, hogy egészségesen táplálkozzunk.
Minden időben, még ha sokszor nehéz is, meg kell látni a lehetőséget, az esetleges szépséget.
Még a járvány előtt kerültem kapcsolatba az Egyszülős Központtal, akik 2005 óta segítik az egyedülálló szülőket. Kitti részt vehetett az általuk szervezett nyári táborban, ami hatalmas élmény volt neki. Amikor a járvány ideje alatt nehéz helyzetbe kerültünk, a Központ élelmiszeradománya nagyon nagy segítségünkre volt.
Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor megtudtam, hogy az Egyszülős Központ által felkért zsűri nekem ítélte oda 2021-ben az év páratlan apukája díjat. Számomra az apaság csodálatos dolog, önbizalmat és célt ad az életemnek, és sok erőt adott a járványhelyzet alatt is. Érzésből nevelem Kittit, és bár velem is előfordul, hogy néha kiabálok vele, utána beismerem, ha hibáztam és bocsánatot kérek tőle.
Onnan fogom tudni, hogy jól neveltem, hogy amikor anya lesz, majd rám meri bízni a kisbabáját, amíg ő a férjével kikapcsolódik. Akkor elégedett lehetek, hogy felnőttként is bízik bennem a gyermekem.
Olvasd el a többi történetet is: www.felemelotortenetek.hu

Ezek is érdekelhetnek