

Hanem valami olyan dolog, ami egy kapcsolatban alapvető, mindenki vágyik rá, és mégis megfeledkeznek a fontosságáról, pedig enélkül nincs kötődés. Ez a figyelem. De nem az a fajta, amikor csak úgy nagyjából képben vagyunk egymással. Figyelni egymásra nem azt jelenti, hogy tudom, mikor megy el otthonról, hol tartózkodik és mikor tér haza.

Forrás: Shutterstock
A kötődés kulcsa az őszinte figyelem
Még csak nem is azt, hogy vacsora közben sűrűn bólogatunk, amíg a párunk beszámol a napjáról, és mi esetleg odavetünk egy ühümöt meg naezérdekest - hogy elhiggye: figyelünk. Miközben fél szemmel a tévét sasoljuk, vagy a telefont nyomkodjunk. Ez nem valódi figyelem, hanem becsapás.
Becsapjuk magunkat, mert elhisszük, hogy jó társak vagyunk. Közben pedig csak átverjük a palánkon, aki talán a vacsorával együtt megeszi azt is, hogy figyelnek rá. De sok esetben nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy elhanyagoljuk a másikat - csak fogjuk, és jól betakarjuk egy köbméter földdel. Béke porainkra - így temetjük el a kapcsolatunkat, szép lassan, napról napra.
Különben nem panaszkodnának az emberek, hogy "Nem figyel rám a párom." Gyakori, hogy a szerelmesek egyre kevesebbet beszélgetnek. Közben érzik, hogy egyre csak távolodnak, de fogalmuk sincs, mit kellene tenni. Egyesek ilyenkor szokták kétségbeesetten erőltetni a beszélgetéseket, ami a gyakorlatban inkább vallatásnak minősül. Annak pedig szinte mindig az a vége, hogy az egyik fél megunja és felcsattan.
Azonban nemcsak a szeretlek szóval éreztethetjük azt, hogy valaki fontos nekünk, hanem valódi, értő figyelemmel is. Amikor a vacsora vagy az esti beszélgetés közben tényleg félreteszünk mindent, és csak a kedvesre figyelünk. Nincs tévé, telefon, kósza gondolat. Csak maximális figyelem a párunkra.
Ez nem azt jelenti, hogy meg kell hallgatni a végeláthatatlan picsogást, hanem hogy részt kell venni a beszélgetésben. Nem csak ahamozni meg értemezni. Érdeklődni kell, kellő érzékenységgel fordulni az irányába. Megosztani vele a saját véleményedet és meglátásodat, az őszinte gondolatodat - mindezt közbevágás nélkül. Ha kötődni akarunk egymáshoz, azt a kommunikációval érhetjük el.
A beszélgetéseink során kérünk és kapunk szeretetet, megértést, támogatást és érdeklődést. Partnernek kell lenni abban, hogy figyelmet adjunk és kérjünk is. Mindkettő ugyanolyan fontos. Ahogy a visszacsatolás is. Sokan azzal rontják el a folyamatot, hogy valamiért nem veszik észre: igenis kapnak figyelmet.
Mind mások vagyunk és másképp fejezzük ki magunkat. Talán egyesek nem azt kapják, amit várnak és ezért mondják: "A párom sosem figyel rám." Holott nagyon is figyel, és rosszulesik neki a panasz.
Hiábavalónak találja az igyekezetét, és úgy érzi, nem tud teljesíteni - kudarcot vallott, boldogtalanságot okozott a partnerének. Ezért kell megerősíteni a másikat minden egyes alkalommal, hogy észrevettük az erőfeszítéseit, és tudjuk, igazi figyelemben részesített minket. Így nemcsak örömöt okozunk neki, hanem az is elérjük, hogy biztos legyen benne: megéri energiát áldozni ránk.
Elképesztően fontos, hogy a párok ráhangolódjanak egymásra és igazi figyelemmel forduljanak a másik felé. Ez az a kötelék, amit együtt fonnak nap mint nap. Bizalom, megértés és harmónia lesz a jutalmuk, meg a hőn áhított szeretet. Muszáj beszélni önmagunkról, az érzéseinkről, az aggályainkról és a problémáinkról. Nemcsak a kitárulkozás miatt fontos, hogy beavassuk egymást a lelki életünkbe, hanem mert ennek a mindennapi szokásnak a következtében jön létre az érzelmi biztonság is. Így lehet apránként felépíteni egy közös életet. Ezt jelenti igazi társnak lenni: szeretem a partneremet, ezért odafigyelek rá.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!