Menyasszony lettem, mama! Bárcsak előbb jött volna el ez a szelíd, sokat ígérő és nem csak ígérgető szerelem - akkor, amikor még itt vagytok, testben és lélekben is.
Abba belepusztultam volna, ha akkor érkezik, amikor már messze jártok, de beleragadva ebbe a földi világba... Úgyhogy talán jobb így. Ezek a szerelmek úgyis már csak ilyenek: akkor történnek meg, amikor kell nekik, nem pedig kívánságra. Ennek ellenére az esküvőmön ott lesz egy-egy szék nektek fenntartva, mert olyan nincs, hogy ne. Jó lett volna, mama, ha ott tudsz ülni...
Forrás: Shutterstock
Mama, látod? Sikerült!
Jó kezekben leszek, úgy hiszem - szerintem csípnétek a pasit. Anyával mondjuk, túlzottan is cinkostársak, amit néha nehezen viselek (ha itt lennél, megvédenél?), de annyi baj legyen - majd szétültetem őket. De nemcsak az ilyen mérföldköveknél juttok ám eszembe, hanem lépten-nyomon, amikor csak úgy történik, zajlik az élet.
Hűtőtáska jégakkuval
A minap szereztük be két méretben is, hogy ne kelljen mindig hűtött PET-palackos üccsit vennünk, amikor csak úgy tartja úri kedvünk - márpedig nekem gyakran úgy tartotta. Annyi a különbség, hogy mi már nem sima, hanem teljes kiőrlésű nokedlit pakolunk bele. Pedig jobb volt az úgy: fehér liszttel, fehér abroszon, makulátlan lelkiismerettel.
Az isteni barack: csorog, ragad, dehát ez a dolga. Párja az édes-mámoros dinnyetivornya. Meggyőződésed volt, hogy én vagyok az egyetlen teremtmény a Tejútrendszerben, aki ki nem állhatja a görögdinnyét. A mai napig nem tudom értelmezni az állagát, de a vőlegényem olyannyira megveszik érte, hogy talán - talán - csak én kelhetek versenyre vele. És arról, ahogy majszolja, arról is ti juttok eszembe.
Meg a zsugázásról... Az a pakli magyar kártya. Rongyosra játszva - ami rést jelentett a pajzson, hisz pontosan tudtuk, hogy az a jobb felső sarkos maszat a zöld ászt takarja. Olyan elsöprő magabiztossággal játszottál, a papa meg olyan pimaszul csalt, hogy nem egyszer csaptam rá mérgemben a műanyag kerti asztalra. Te pedig csak nevettél, de olyan törvénytelenül, hogy nem tudtam rád haragudni.
Libatömés, nem EU-s!
Na, meg a derelye: szilva- és baracklekváros. Anyának azt hazudom, hogy megszólalásig ugyanolyat készít, mint te. Pedig... És akkor még a házi fagyiról nem is beszéltünk. Meg a fánkról - ami ha nem szalagos, akkor vége a világnak, legalábbis aznapra mindenképp.
Dolgok, amiket lehet, és dolgok, amiket nem!
Az okostévék előtti tékás idők, és a mi péntek esti filmezéseink. Saját készítésű pizzával (forradalmi újítás volt az a paprikás csirkéhez képest!) és egy-egy sandítva elolvasott női magazinos cikkel. A vattacukor, amit sosem ehettem, mert az csak egy színes, egészségtelen felhő - nem tudtalak meggyőzni, hogy hisz pont ez a lényege -, és a kolbász lilahagymával, amit bezzeg igen.
A nap legcsúcsabb csúcspontja, amikor a tyúkólban, aminek én voltam a felelőse, tojásokat találtam (a mai napig nem vagyok benne biztos, hogy nem csempészettek voltak), és a pergő lazúros hinta. Az elvitt engem bárhová.
Amikor utoljára találkoztunk - csak én veled, te már velem nem -, azt hazudtam neked, hogy nemsokára indulunk a Balatonra. Nem megyünk mi már többé sehová együtt, én ezt jól tudtam. De te... te talán azzal hunytad le a szemedet, melyben már jó ideje nem tűz lobogott, csak fátyol lebegett, hogy kezdheted zsúfolásig pakolni a hűtőtáskát. És én míg élek, hinni fogok a kegyes hazugságok léleksimogató erejében, és abban, hogy végeredményben ezen a Földön minden varázslat.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
