Néha egy apró döntés is elég, hogy valakinek – legyen az ember vagy állat – megváltozzon az élete. Másenka, a csintalan kis dakszli és Zsófi találkozása pontosan ilyen fordulatot hozott mindkettejük számára.
Másenkának a szeme sem állt jól. Zsófi nem tudta, a kiskutya honnan tett szert erre a szép névre, azt azonban felületes ismeretségük alapján is fel tudta mérni, hogy a kis fekete dakszli esze mindig a csintalankodáson jár. A kutyafuttatóban simán rávett egy nála tízszer nagyobb labradort, hogy ássanak gödröt a kerítés alatt és szökjenek ki, a gazdáját, Szoby nénit pedig mindig olyan tempóban sétáltatta, hogy a néni a póráz másik végén valósággal úszott a levegőben. Nem mintha bánta volna, sportos, jó karban lévő, friss nyugdíjas hölgy volt, Másenkát időnként otthon hagyva nordic walking botokkal rótta a lakótelep utcáit.
Forrás: Shutterstock
Másenka, a kiskutya, akit a család nem akart
A három ajtóval odébb lakó Szoby nénivel a viszonyuk annyiból állt, hogy udvariasan köszöntek. Zsófi egyszer a közös képviselő irodájában sorakozva annyit hallott még róla, hogy a lányáék Bristolban élnek, és szeretnék, ha karácsonyra ő is kiköltözne hozzájuk, már munkát is szereztek neki. Hogy eddig ezt miért nem tette meg, azt egy véletlenül elcsípett lépcsőházi beszélgetésből tudta meg.
– Azt mondta, csak akkor jön, ha hozhatja azt a… szóval a kutyáját – magyarázta Zsófi szomszédasszonyának egy széldzsekis, edzőcipős nő, nyilvánvalóan Szoby néni bristoli lánya. – De Angliába nem lehet csak úgy kutyákat bevinni! Kell hozzá mindenféle oltás, útlevél, és az egész állati drága! Ráadásul a kis Lacus allergiás mindenféle állatszőrre, Lilike meg utálja az állatokat. Rám ütött, hahaha! Azon kívül hogy tanítana anyám, ha ott a nyakán ez a jószág? A kinti magyar iskolában már alig várják, hogy végre egy tapasztalt, türelmes tanító néni érkezzen!
Miközben rácsukta az ajtaját a két nőre, Zsófi arra gondolt, ilyen körülmények között ő sem szívesen költözne ki Bristolba. Aztán vállat vont: mi köze neki más családi problémáihoz?
A csengője egy szombat délután szólalt meg. Nem várt senkit, csodálkozva nyitott ajtót. A küszöbön Szoby néni állt, a kezében tömött bevásárlószatyorral, a lábánál Másenka üldögélt a tökéletesen jól nevelt kutya pózában, és sötét gombszemét várakozásteljesen függesztette Zsófira.
– Másenka miatt jöttem – közölte a láthatólag felindult Szoby néni. – Megengedi, hogy beljebb kerüljünk?
Mire Szoby néni másfél órával később, megkönnyebbült arckifejezéssel távozott, Zsófi már kezdett hozzászokni a gondolathoz, hogy mostantól gazdi lesz. A kiskutya akkurátusan végigszaglászott mindent, Zsófi vízipálma gyűjteményétől az adventi hangulat megteremtését szolgáló fényfüzérekig, aztán nyugovóra tért a radiátor előtt, a bevásárlószatyorból előkerült kockás pléden. Zsófi szívében eláradt a melegség. Másenka nem fogja menhelyen tölteni a karácsonyt. És kap ajándékba egy új kutyakosarat.
Mörk Leonóra novellája
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
