A barátság, amit a pénzről való hallgatás tett tönkre: miért tabu?

- Azért remélem, jövőre lejutok a Balatonra - fűzte hozzá. Hirtelen csend lett, de talán nem is ez volt a legkínosabb, hanem Melinda tekintete - keserűség és szomorúság sugárzott belőle. Azt hiszem, mindannyian meglepődtünk, mert úgy tudtuk, hogy sikeres vállalkozást vezetnek a férjével, és jól állnak anyagilag, hogy a pénz nekik nem probléma. Hát alaposan tévedtünk...

Barátok, akik túl sokat beszélnek a pénzről

Hazafelé menet Melindáékon, és úgy általában az anyagi dolgokhoz való viszonyunkon morfondíroztam. E tekintetben az ismerőseimet két csoportra tudnám osztani. Az egyikbe azok tartoznak, akiknek minden gondolatuk, minden szavuk a pénzről szól. Ilyen például az egyik barátom, aki vezetőként dolgozik egy multinál, és olyan körülmények között él, amiről mások álmodni sem mernek. Imádja a luxust, a fényűzést, és

Bevallom, néha félek találkozni vele. (Ez talán egy kicsit túlzás, de tényleg van bennem valami görcsösség, mert ismerem a forgatókönyvet.)

Ő a legexkluzívabb helyekre szeret beülni (olcsóbb éttermekbe be nem tenné a lábát), és olyan ételeket, italokat rendel, amiket én nem engedhetek meg magamnak. Persze néha előfordul, hogy meghív valamire, de iszonyú kellemetlennek érzem a szituációt, mert úgysem tudom viszonozni. Legalábbis ezen a szinten.

Az unokatestvérem feleségét szintén ebbe a kategóriába sorolnám. Állandóan azt hallgatom tőle, hogy mennyiből építették fel a házukat, hogy milyen sokba kerül a pszichológusa, a gyerek különórája meg a hétvégi kiruccanások stb.

Barátok, akik túl keveset beszélnek az anyagi helyzetükről

És aztán ott vannak azok, akik nem teregetik ki a pénzügyeiket, sőt, egyenesen tabuként kezelik. Pedig ha nem ismered a másik anyagi helyzetét, az könnyen tönkreteheti a barátságot. Mondok egy példát.

Az előző munkahelyemen mindenkivel jól kijöttem, egy fiatal kolléganőmmel különösen. Sokáig családostul is összejártunk: rendszeresek voltak a szülinapozások, névnapozások, közös kiruccanások. Aztán egyszer csak mindenféle magyarázat nélkül elkezdte visszautasítani ezeket a meghívásokat. Csak sokkal később tudtam meg (akkor már kb. egy éve nem tartottuk a kapcsolatot), hogy a vállalkozásuk csődbe ment, és szinte mindenüket elveszítették. A pénztelenség volt tehát a valódi ok, amiért eltávolodtunk egymástól.

Vajon létezik tökéletes egyensúly?

Úgy gondolom, hogy a barátság és a pénz közötti egyensúly egyetlen dolgon múlik, mégpedig az őszinteségen. Ez nem azt jelenti, hogy gátlástalanul turkálni lehet más pénztárcájában. Hiszen két ember kapcsolata nem attól fog működni, ha tudják, hogy ki mennyit keres, és milyen megtakarításai vannak. Inkább arról van szó, hogy a barátoknak segíteniük kell egymást olyan helyzetekben, amikor anyagi kérdések és dilemmák kerülnek terítékre. Nálam nem tabu téma a pénz, de ha valamelyik ismerősömmel találkozom, nem ezzel indítok.

Nyitókép: Shutterstock