A szerelem múlandó, a barátság örök - vagy mégsem?

Vajon mi a szerelem? Az az euforikus lelkiállapot, ami mindent felülír, s amitől ezer fokon égünk? Vagy az, amikor már a lila köd felszállt, de még évtizedek múltán is őszintén mosolygunk egymásra? Hiszem, hogy a kezdeti lángolás nem tarthat örökké, ugyanakkor azt is hiszem, hogy csak azért, mert már nem perzselünk, attól még szeretjük egymást. De, mi a helyzet a barátsággal?

– már, ha a szóban forgó barátság tényleg mély és őszinte. Ez tényleg így van?
A gyerekkori barátságokat még valóban az önzetlenség szüli, hiszen a kicsik azzal játszanak, akivel jól érzik magukat. Persze ott is akadhatnak „kényszerítő" körülmények, például, ha a szülők gyakran összejárnak egy másik, gyerekes párral – nos, ott nincs nagyon választás, vagy együtt játszanak a kicsik vagy unatkoznak. Az óvodában is limitált a választási lehetőség, hiszen csak azzal tud barátkozni a gyerkőc, aki a csoportjába jár. Innentől kezdve pedig valahogy a barátság is kissé determinálva van.

A szingli lányok a szingli lányok társaságát keresik, akikkel tudnak közös programokat csinálni, az anyukák pedig inkább más mamákhoz húznak, hiszen közös az érdeklődés, hasonlóak a hétköznapok és a problémák is. Meglehetősen ritka, hogy egy anyukás baráti körben jól érzi magát egy egyedülálló lány, akinek nemhogy gyereke, de talán még párja sincsen. Hol érdekli akkor őt a pelenkázás vagy a szoptatás? Hiába az évekig tartó barátság, ha egyszer valaki lemarad a baráti körben vagy előre szalad, az bizony nagy valószínűséggel - előbb vagy utóbb - kikopik a társaságból.

A barátság szavatossági ideje

Joggal vetődhet fel tehát a kérdés, hogy a barátság vajon meddig tart? Szívesen mondanám, hogy szerintem örökké, ám azt kell tapasztalnom, hogy egyáltalán nem ilyen rózsás a helyzet. A barátság alapja a kölcsönös elfogadás, a tisztelet, az őszinteség és persze a közös érdeklődés. Ám, ha az utóbbi elmúlik, - mert mondjuk az egyik fél teljesen más életszakaszba ér -, vajon akkor is fenntartható a többi feltétel? Például el tudjuk fogadni, ha a barátnőnk nem akar velünk hajnalig koktélozni, mert otthon várja a férje vagy a gyermeke? Tudjuk-e tisztelni a barátnőnket, ha számára fontosabb egy randi az új pasival, mint a gyermekünk első szülinapja? És tudunk-e őszinték lenni továbbra is egymáshoz, ha teljesen más lett az értékrendünk?

A barátság sokban hasonlít egy párkapcsolathoz. Mindkettőhöz számos feltételnek teljesülnie kell, ám míg a szerelemből lehet szeretet, addig a barátságnak nincs hova szelídülnie.
Akkor mégis mit tehetünk, ha azt érezzük, hogy a barátságunk kihűlő félben van? Erőltessük meg magunkat és küzdjünk érte vagy fogadjuk el, hogy bizony a barátságoknak is lejárhat a szavatossági idejük?

Nyitókép: Shutterstock