Elhagynád valakiért? Miből tudod, hogy szerelem, vagy csak fellángolás?

Ám van az embereknek az a csendes tömege, akik középen haladnak, kétségekkel, bizonytalansággal, és nem mernek lépni. Mert ömlik rájuk a sok vélemény, és kudarcként élnék meg, ha nem próbálnák "megjavítani" azt, amit talán nem is lehet. Alapvetően teljesen szubjektív vélemények rengetegében próbálják meghallani a saját szívük hangját, ami így már kicsit sem egyszerű.

Elolvastam számtalan cikket a témában, pszichológusok, szakértők véleményét, ám fontosnak tartottam, hogy hétköznapi emberek meglátásait is megismerjem. Így megkérdeztem a szerkesztőség tagjait, akik a következőképpen nyilatkoztak a jelenség kapcsán:

"Hát nem tudom, pontosan mivel lehet ezt eldönteni. Mert az elején nagyon hasonló lehet a kettő. Talán ha jobban megismeritek egymást, és ez az érzés nem csökken, hanem egyre inkább felerősödik, akkor lehet tudni, hogy ez valami komolyabb. Meg nálam talán az is egy fontos szempont, hogy már ne az jusson eszembe róla, hogy szívesen lefeküdnék vele, hanem inkább az, hogy szívesen ébrednék mellette." (Peti)

"Nekem mindig az volt a vízválasztó, hogy ha épp szülnék, és ő lenne bent velem, jó kezekben/biztonságban érezném magam? Ha nem, akkor ez egy fellángolás, amit a hétköznapok megölnének. Persze nem a szülés a lényeg, hanem ez az én fejemben a szimbóluma az összes nehézségnek, ami várhat a közös mindennapok során." (Lilla)

"Nekem az segít eldönteni, hogy bemutatnám-e barátaimnak vagy a családomnak. Ha igen, és szeretném, hogy ők is szeressék, akkor komoly. Ha nem, akkor pedig nem." (Fruzsi)

"Szerintem pont abból érezhető, hogy nemcsak képzeletben, hanem a valóságban is hajlandó vagy érte mindent borítani. Ha elképzelni jólesik, de a gyakorlatban kifogásokat találsz, akkor csak fellángolás." (Niki)

Már ebből a pár véleményből is látszik - és akkor összeset még be sem tettem -, hogy tulajdonképpen ahányan vagyunk, ezt az érzést is annyiféleképpen lehet megközelíteni. Számomra itt buknak meg a tuti tippek, a jó tanácsok és azok a már szinte használati utasításnak is betudható könyvek, amik a szerelem nagyon kacifántos témakörében születtek.

Viszont azt nem értem, hogy mi a fenéért menetelnek emberek olyan kapcsolatokban, amik már sehová sem vezetnek. Csak a páros magány olyan formáihoz, ami végül boldogtalanságba sodorja nemcsak a pár tagjait, de családokat is. Tudom, hogy sok helyen ott vannak az "érdekek", ám egy életet feláldozni ilyenért nem biztos, hogy nyerő gondolat...

Van, aki azt mondja: ha eldobod a kapcsolatodat egy másikért, akkor azzal elismered, hogy nincs sírig tartó, örök szerelem, és az új ugyanúgy kudarcra van ítélve, mint a régi. Ám Lilla ebben a beszélgetésben bedobta azt a mondatot, ami egyértelműen tükrözi ennek az egésznek a lényegét:

"Csak azért, mert én kinyírtam a fikuszom 3 év alatt, állíthatom-e, hogy nincs 10 évig is eléldegélő fikusz?"

Szóval, ha te éppen bizonytalan vagy, és a cikk kezdetén arra számítottál, hogy most elolvashatod a nyerő jó tanácsot, akkor ki kell ábrándítsalak... Ez talán az érzelmi élet egyik legnehezebb része, ahol nincs olyan tipp, ami mindenkire egyhangúan érvényes és használható.

Itt csak te vagy. A te érzelmeid, a te gondolataid - és végül a te döntésed. Ami lehet ugyanolyan jó, mint amilyen rossz. A kérdés az, hogy tudsz-e felelősséggel dönteni, majd a döntésed után ugyanakkora felelősséggel is cselekedni. Bármi is lesz a vége...

Nyitókép: Shutterstock