Nyílt levél a férfiaknak, akik újra meg újra bepróbálkoznak nálam

Álltam a nappalim közepén, bámultam a telefonomra és egyszerűen nem értettem, mégis mi nem volt világos abban, hogy egyértelműen megírtam, nem akarok tőle semmit. Hirtelen elöntött a düh, hogy lehet valaki ennyire pofátlan, hogy ennyire nem tartja tiszteletben, amiben megállapodtunk és bepróbálkozik egy hét múlva újra egy hülye szöveggel, mintha nem tudnék olvasni a sorok között. Persze, értem én, próbálkozni lehet, hátha az egy hét alatt már annyira az agyamra ment a pasihiány, hogy meggondoltam magam.

Úgy tűnik, hogy a férfiaknak beakadt az a gondolat, hogy a nők sokszor csak kéretik magukat és előfordul, hogy csak azért mondanak nemet, hogy a férfi még egy picit harcoljon értük. Ha azonban sokáig fűzik a nőt, előfordul, hogy előbb vagy utóbb belemegy egy olyan dologba, amit eredetileg nem is akart. Nos, lehet, hogy ez egyes nőknél így működik, nálam viszont biztosan nem. Elhihetitek: nálam a nem az tényleg NEM.

Na jó, bevallom, amikor még fiatalabb voltam, talán még imponált is, hogy egy férfinak újra meg újra eszébe jutottam. Azt gondoltam, milyen szuper csaj vagyok, akit nehéz elfelejteni, amíg rá nem jöttem, ez nagyon nem ezen múlik. A legtöbb férfi unalmában pörgeti a neveket a telefonjában, ha éppen nincs barátnője, szexre vágyik vagy éppen lelkizne egy sort valakivel. Bepróbálkoznak sorban minden egyes potenciális jelöltnél, hátha az egyiknél sikerrel járnak. Soha nem arról szólt a dolog, hogy én milyen ellenállhatatlan csaj vagyok, szimplán az én nevemen akadt meg a srác szeme. Innentől fogva pedig az egész már egyáltalán nem imponáló.

Persze régebben ilyenkor az is megfordult naivan a fejemben, főleg egy exem esetében, hogy ez jót jelent. Azért keres, mert rájött, mégis engem akar, hiányzok neki vagy éppen az idő hatására meggondolta magát. Nagy lelkesen válaszoltam ilyenkor, sőt akár még találkoztam is velük, hátha ezúttal minden másképp lesz.

Olyan is előfordult, hogy én adtam egy újabb esélyt egy olyan srácnak, aki már elsőre sem tetszett, hátha majd most kipattan az a bizonyos szikra. De soha nem pattant ki. Én pedig az évek során nagy bölcsen rájöttem, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. S mindenki jobban tenné, ha ezt elfogadná és tiszteletben tartaná a másik kérését. Ezzel ő sem menne házhoz a pofonért és engem se hozna olyan helyzetbe, hogy újra nemet kell, hogy mondjak.

Kezdőkép: Shutterstock