Férfiak, akik szó nélkül eltűntek az életemből, majd felbukkantak, mintha mi sem történt volna

Ez az a pont, amikor nem tudom eldönteni, hogy engem néz ennyire hülyének, vagy egyszerűen le se esik neki, hogy ez mennyire gáz. Vagy éppenséggel teljes mértékben tisztában van vele, csak éppen úgy tesz, mintha nem lenne ezzel semmi gond.

Márkot egy baráti társaságon keresztül ismertem meg. Először ambivalens érzéseim voltak vele kapcsolatban, vonzódtam is hozzá, meg nem is, ő közeledett felém, meg nem is. Végül több közös program után egyszer csak elhívott randizni. Komoly fenntartásaim voltak, hogy mi lesz ebből, de úgy gondoltam, hogy egy esélyt megér, hátha pozitívan csalódok. Végül így is lett, nagyon jót beszélgettünk, vacsoráztunk, sétáltunk a lemenő nap fényében, én pedig azt kívántam, bárcsak ne érne véget ez az este. A randi után megváltozott róla a véleményem, állandóan lestem a telefonomat, hogy mikor jelentkezik, de eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Nem értettem.

Ezután hetekig nem láttam, míg egyszer csak meg nem pillantottam egy buliban.

Mondanom se kell, utána megint eltűnt, egészen három hétig, amikor is egyszer csak rám írt, hogy nincs-e kedvem elmenni vele túrázni. Azt hittem, hogy rosszul látok. Ez most mégis hogy jutott az eszébe? Tényleg két hónapba telt átgondolni, hogy akar-e még látni? Bármi is volt e mögött, nem vagyok az a lány, akit több hét hallgatás után ki lehet rángatni a fiókból, úgyhogy elegánsan nemet mondtam.

Ennek leegyszerűsített verziója volt Dávid, akivel egyszer randiztam. Érezhetően nem volt annyira folyékony a beszélgetés, és bár jóképű és sikeres férfi volt, nem mozgatott meg, de ez feltételezhetően kölcsönös volt, ugyanis ő sem keresett ezután. Legalábbis egy hónapig nem, majd egyik péntek délután rám írt, hogy nincs-e kedvem színházba, moziba vagy múzeumba menni szombaton. Nem akarok rosszindulatú lenni, de erősen gyanús volt, hogy éppen unatkozott és bepróbálkozott pár csajnál, hátha valaki ráér a hétvégén.

A kedvenc sztorim azonban talán mégis csak Attila, akiért be kell, hogy valljam, halálosan odavoltam, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy van felesége és három gyereke. Egy szervezett túrán ismertem meg, sosem beszélt a családi állapotáról, én pedig nem értettem, hogy miért nem közeledik felém. Egy év telt el, amikor újra találkoztunk, de a vonzalom csak erősebb lett. Végre megtört a jég, elhívott randizni, ahol bevallotta, hogy nem egyedülálló.

Egészen szürreális volt, amikor elhívott egy kétnapos túrára, ahova a haverjaival ment, vagy a szörftáborba, ahova egyedül utazott. Amikor ez nem jött be, tanácsot kért tőlem, amivel ügyesen elérte, hogy rendszeresen beszéltünk és találkoztunk. Amikor ez is lezárult, utána is mindig kitalált valamit, hogy a közelemben lehessen. Általában hetekre eltűnt, hogy aztán újabb meg újabb mondvacsinált indokkal megkeressen, rendszeresen ignorálva a kérésemet, hogy amíg családja van, engem ne keressen.

Nyitókép: Shutterstock