Mindig is égető vágyat éreztem arra, hogy kipróbáljam. Sokáig megálltam, amíg egy tinikori buliban végleg elhatároztam, hogy elszívom életem első cigarettáját. Függőséget okozott? Nem kicsit. Azonban olyan hátrányokba kerültem, amiket magam sem akartam elhinni.
Nyári hajnal volt. Láttam, ahogy kel fel a nap, melynek sárgás-rózsaszínes sugarai melegítették az éppen buliban elfáradt testemet. Ránéztem a mobilomra, s láttam, hogy lassan 6-ot üt az óra. A táskából éppen a kulcsomat bogarásztam ki, amikor megpillantottam egy szál cigarettát az egyik kis zsebben. Törtem a fejemet, vajon hogyan kerülhetett oda?! Alkoholt nem fogyasztottam, akkor meg mi történhetett? Abban a pillanatban a fejemben elkezdtek cikázni a gondolatok. Megtegyem, vagy ne tegyem. A sok agyalás közepette már csak arra lettem figyelmes, hogy meggyújtom a szálat.
A legelső slukkok csak úgy füstöltek, akkor még nem is sejtettem, mennyire rabul fog ejteni ez a rossz szokás. Arról nem is beszélve, hogy hiába tudja mindenki, mennyire ártalmas az egészségünkre nézve, mégis dohányoznak.
Fiatal voltam és naiv. Elhittem, hogy a népszerű lányok közé tartozhatok, hogy végre nekem is lesz nevem az osztályban, s élvezhettem, hogy én is részt vehetek azokon a bizonyos menő péntek esti bulikon. Arra azonban nem gondoltam, hogy ezek az élmények végül nem csak az egészségemet tehetik tönkre, de a mentális állapotomat is.
Hátrányos helyzetbe kerültem, miközben nem is tudtam róla
Édesanyám már egy jó ideje nem adott puszit, amikor hazaért a munkából. Sosem értettem, miért, azt gondoltam, csupán cikinek érzi azt, hogy a 16 éves nagylánya még mindig a szoknyája alá akar bújni. Ezt követték sorra azok a negatív visszajelzések, amiket sokáig nem értettem.
Az iskolabuszon sosem ült mellém senki, mindig magamra maradtam. Még akkor is, amikor máshol nem volt hely, csak előttem. Az emberek kerültek a kellemetlen szagom miatt. A legnagyobbat azonban akkor koppantam, amikor az osztály egyik menő pasija meg akart csókolni egy randi alkalmával, s abban a pillanatban meghátrált, amint ajkával megérintette az enyémet. Füstös volt és kicserepesedett. Ahogy ő megundorodott tőlem, én is kezdtem magamtól. Nem árulta el, mi a gond, de onnantól kezdve sosem beszéltünk. Vajon miért?!
A folytonos köhögéseim és az éjszakánkénti krákogások nem tettek túl jót a szervezetemnek, sem pedig az idegrendszeremnek. Miért is akartam én egyáltalán rágyújtani?
A magány volt a kiváltó ok
Egyedül éreztem magam. Nem voltak barátaim, nem származtam gazdag családból, menő ruháim sem voltak. A cigaretta élményével próbáltam pótolni mindazt, ami hiányzott az életemből. Azonban csupán egyetlen dolgot értem el vele: távolabb kerültem magamtól, mint valaha!
Miután szakember segítségével végleg elbúcsúztam a hónapokig tartó függőségemtől, egy életre megtanultam, hogy ez csupán egy menekülési útvonal az ember életében, ami semmire nem jó.
Ahelyett, hogy felvállalnánk önmagunk igényeit, s megpróbálnánk a jelenből kihozni a maximumot, kényszercselekvések mögé rejtjük az érzéseinket. Lehet, hogy nem nekem volt a legtöbb pénzem, de a világ legédesebb nagymamája sütötte nekem a legeslegfinomabb fánkot minden születésnapomra. Kedvenc Cirmi háziállatom minden reggel bújva ébresztett. Nem voltak milliomos barátaim, de már sosem vágynék rá. Hálát adok azért, amim van, s bízom benne, hogy csak olyan emberek kerülnek az utamba, akiket igaz barátaimnak mondhatok.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
