Nem tűröm a hazugságot!

 Sosem hittem, hogy megtalálhatom az igazit különböző randi applikációkon keresztül. Egyetlenegyszer próbáltam nekivágni a társkeresésnek a virtuális világban, akkor is borzalmasan végződött, ugyanis a kedves úriember úgy vélte, hazudni emberi dolog. Azonban ezzel persze már csak akkor szembesültem, amikor fülig belezúgtam az illetőbe. Amint megpillantottam az első randink legelső másodpercében, biztos voltam benne, hogy ő az igazi. Mondanom sem kell, hatalmasat tévedtem. 

Áron azt ígérte, elvisz vacsorázni. A választása abszolút lenyűgözött, ugyanis miután meséltem neki a sok ételallergiámról, gondoskodott arról, hogy minden mentesén tudjak étkezni. Az illata is teljesen elvarázsolt, a mosolyától szinte azonnal elaléltam, már-már az ájulás szélére kerültem. Ahogy az este folyamán beszélgettünk, éreztem, hogy egy olyan rózsaszín felhőbe kezdek belekerülni, amiből sanszosan nincs kiút. A srác elmondása szerint szingli volt, a teste olyannyira kidolgozott, hogy még a ruhán is látszódott a sportos forma. 

Az este körülbelül felénél Áron elment a mosdóba, azonban elkövette azt a hibát, hogy a mobiltelefonját az asztalon hagyta. Én mit sem sejtve kortyolgattam a pohár fehér boromat, amikor is megszólalt a telefon, a kijelzőn pedig a következő felirat állt:" drága feleségem"

Nem bírtam magammal, s felvettem a telefonját. Egy női hang csupán annyit mondott: "Szia drágám, mikor érsz haza a megbeszélésről? Picúrral várunk téged vacsorára."

Hirtelen lecsaptam a kagylót. A sokk, ami abban a pillanatban ért, nem volt semmihez fogható. Sok szakításon és elengedésen voltam már túl akkoriban, de ennyire kihasználva még sohasem éreztem magam. Gondolataimban és érzéseimben a sértődöttség, a düh és a harag kéz a kézben jártak, míg emberünk éppen a nyakkendőjét igazította jóllakva a mosdó ajtaja mögött. Amikor kijött az ajtón, a tekintetemből persze egyből észrevette, hogy valami nincs rendben. Én igyekeztem visszafogni magam, azonban a méreg átjárta minden porcikámat, s éreztem, ha nem öntöm nyakig a pohár borommal, fel fogok robbanni. Így is tettem. S miután megtörtént a kis bakim, ahelyett, hogy megkérdezte volna, min húztam fel magam ennyire, ő csak kérdőre vont, és kötelezett, hogy fizessem ki a vadonatúj márkás öltönyének kitisztítását ott helyben. Ebből a mondatából azonnal rájöttem, hogy nem egy férfival, sokkal inkább egy kisgyerekkel van dolgom, aki kapuzárási pánikban szenved, vagy csak szimplán gyáva ahhoz, hogy őszinte legyen saját magával és a családjával.

A tanulság igen egyszerű. Soha ne dőljetek be egy ártatlan pofinak, egy szexi, kigyúrt testnek, mert nem tudhatjátok, milyen lélek lakozik mögötte. Vicces, hogy soha nem fogott meg senki ilyen hamar, de legalább hivatalosan is bebizonyosodott a mondás, miszerint: "túl szép, hogy igaz legyen".

Nyitókép: Shutterstock