Átok vagy áldás a Tinder?

Nem azt a világot éljük, amit régen. Nem kopogtat be csak úgy a szőke herceg fehér lovon, mint a filmekben. És nem, az utcán sem szokásunk belebotlani véletlenül álmaink lovagjába. Nem öntik ránk a kávét, hogy aztán felmehessünk hozzájuk mosakodni. Már nem szokásuk flörtölni a villamoson, akármennyire is szeretnénk. Bár lehet, hogy mégsem szeretnénk már annyira. Hát nem egyszerűbb inkább jobbra húzni egy hasonló alkatú srácot a Tinderen? Sajnos, de. Így elkerülhető a kínos szemezés, a kellemetlen csevely és a kínos csend. 

Mennyivel könnyebb a gátlásainkat levetkőzve írogatni egy fantomnak és olyanokat kérdezni, amiket szemtől-szemben nem mernénk. Mennyivel egyszerűbb nem elmenni egy randira úgy, hogy még csak pár jól sikerült képet láttunk az illetőről. Néhány húzás, egy jól hangzó idézet a bio-ban, amiről azt gondoljuk, az intelligencia is megvan, pár sor csevegés és máris szerelembe esünk. Már aki. Én nem ez a típus vagyok.

A felületes jelleg miatt futó vagy egyszeri kalandokat keresnek általában az emberek a Tinderen. A valódi és mély kapcsolatok kialakítása sajnos nem vagy nagyon kevés esetben lehetséges. Sokan már az ismerkedés elején magas elvárásokat támasztanak a másikkal szemben, hiszen, gondolják, ha nem jön össze a dolog, majd behúznak másik tíz embert. Próba szerencse alapon használható ez az applikáció.   

Valamiért olyan személytelen számomra ez az egész. 

 Az egész napom monitor előtt töltöm. Reggel az első dolgom legyen, hogy ránézzek a telefonomra? Nem elég mindez? Még az estémet is egy virtuális chat fejjel töltsem? De tudom, muszáj, hiszen nem nagyon van más opció. A tömegközlekedésen, ha akarnám se vennének észre a bedugott fülű, lehajtott fejjel utazó egyedek. Talán épp a Tindert böngészik.  

 – kérdezik az ismerőseim. 

Bulik? Hiszen ma már nem a húszas éveim elején járok. Nem vágyom rá, hogy másnap hullafáradtan keljek ki az ágyból, mert éppen egy részeg srácra vártam a szórakozóhelyen órákig, hátha észrevesz. Nem, ebből én már kinőttem.  

Van, akik szíve melegséggel telik meg, mikor a Tinderen összeszedett párjukra gondolnak. Igen, van álom mese, nem vitatom. Van, akit elér Ámor nyila egy társkeresőn is. Akkor lehet, hogy velem is baj van? Pedig nincsenek nagy elvárásaim. Csupán annyit szeretnék, hogy szeressenek. Annyit csak, hogy odáig legyenek értem. Legfőképpen pedig azt, hogy a kémia kölcsönös legyen. Valóban olyan nagy kérés ez? 

Nyitókép: Shutterstock