„Engem is vertek, mégis ember lett belőlem” - avagy mennyit ér egy pofon?

Sajnos, a mai napig a fizikai- és verbális bántalmazással való fegyelmezés bevett módszer a gyermeknevelésben. Tisztes családokban sem ritka a bántalmazás. A fent említett közhelyek sem segítenek abban, hogy másfajta nevelésre helyezzük a fókuszt, hiszen folyamatosan fenntartják a gyermekbántalmazás társadalmi elfogadását.

Egy gyermek minden ellene irányuló verbális- és fizikai bántalmazást olyan traumaként él meg, amik egész életére elkísérik, és megfelelő feldolgozás hiányában komoly lelki-, érzelmi-, valamint pszichés károsodást okoznak. Nem ritkán az így felcseperedő kicsik, felnőtt korukra maguk is bántalmazóvá válnak. Személy szerint abban hiszek, egy gyereket sem szabad megütni, soha, semmilyen indokra hivatkozva.

Természetesen minden családban adódnak olyan helyzetek, amikor a szülőnél elszakad a cérna, de nagyon fontos megérteni, hogy van középút a drákói szigor és a mindent ráhagyok típusú nevelés között. Érdemes kommunikációs és konfliktuskezelési technikákat elsajátítani, mert ezek nemcsak a gyermek-szülő viszonylatban működnek, hanem minden emberi kapcsolatunkat könnyebbé teszik. Egy gyermek számára létfontosságú, hogy elfogadó szeretetben nőjön fel, de kellenek szabályok, határok és következetesség, hogy biztonságban érezhesse magát. A szülőnek viszont szüksége van belső erőforrásra, megfelelő módszerekre és időnként külső támogatásra is ahhoz, hogy a megfelelő módon tudjon reagálni kritikus helyzetekben is.

Thomas Gordon a humanisztikus pszichológia úttörője, akinek meggyőződése volt, hogy azok az gyerekek, akik gondoskodó és szabad környezetben nőnek fel, képességeik magas fokára jutnak el, képesek felelősséget vállalni és önálló teljes életet élni. A gyermekekkel és fiatalokkal végzett munkáinak tapasztalatai alapján felismerte a kommunikáció és az erőszakmentes konfliktusmegoldás jelentőségét az emberi kapcsolatokban.

Módszerének alapvető célja az emberi kapcsolatok javítása és a konfliktusok erőszakmentes, veszteség nélküli feloldása. Mit tehetünk, amikor tanácstalanok vagyunk és úgy érezzük, kifogytunk az eszközökből? Használjuk Gordon kiváló módszereit.

Amikor bármelyik félnek gondja van a másikkal, hagyományos megoldásaink a probléma mélyítése felé sodornak. Ha a másiknak van baja, saját szempontjainkat, kritikánkat osztjuk ki, ha pedig mi érezzük rosszul magunkat, akkor azonnal a másikat kezdjük hibáztatni. A dolog mindkét esetben fordítva működne jól. A „te problémádnál" akkor segítek, ha a meghallgatásommal lehetővé teszem, hogy szembenézz a gondoddal és dolgozz rajta anélkül, hogy védekezned kellene. Az „én bajom" esetén pedig azzal nyerhetem meg az együttműködésedet, ha ítélkezés nélkül elmondom, miért rossz nekem, amit csinálsz: milyen érzést váltottál ki belőlem, tehát én-üzenetet közvetítek feléd.

Így, ha konfliktus alakul ki közöttük, a szülő szeret olyan megoldást találni, hogy végül ő hagyja el győztesként a „hadszínteret". Gordon szerint bizonyos kommunikációs technikák alkalmazásával a kialakult konfliktusok a megegyezésre való törekvéssel „vesztes nélküli" játszmává alakíthatók.
Amikor ki tudjuk mutatni gyermekünknek az elfogadásunkat, akkor belső erejét növeljük. Amikor a gyermek problémával fordul a szülőhöz, annak válaszai „közléssorompókat" állíthatnak a további kommunikáció elé.

Ezek a „közléssorompók" lehetnek utasítások: „hagyd már abba a panaszkodást"; fenyegetések: „még egy ilyen mondat és kimész"; tanácsok és megoldási javaslatok: „szerintem, beszélj az osztályfőnököddel"; kioktatás: „a te korodban én már tudtam főzni"; ítélkezés: „ebben tévedsz".
A beszéd gyógyító hatása akkor érvényesül, ha az elfogadás nyelvén szól. Elfogadásunkat kifejezhetjük szavak nélkül, passzív figyelemmel, de szavakkal is megerősíthetjük, hogy kíváncsiak vagyunk arra, amit mond. Gordon „hívogatóknak" nevezi azokat a szavakat, amik közlésre serkentik a gyermeket: pl.: „Értem.", „Tényleg?", „Érdekelne, mit gondolsz!".

Emberi kapcsolatainkhoz hozzátartoznak a konfliktusok. Ezek leküzdése hozzásegít minket fejlődésünkhöz. A megfelelő kommunikáció megkönnyíti számunkra a konfliktushelyzetek megoldását, segít minden résztvevő félnek a megfelelő módon kifejezni az érzéseit, szükségleteit, és segítségükkel a szülő-gyermek kapcsolatok is harmonikusabbá válnak.

Nyitókép: Shutterstock